Érdemes a dolgok, cselekedetek mögé kukucskálni

Megfejtésközeli állapotban Kállai Ferenc pörgetett, mássalhangzót kellett kérnie, és azt mondta, hogy ipszilon. Mindenki látta, hogy ez butaság. Először nem értettem, aztán leesett a tantusz: udvariasan átengedte a megfejtési, nyerési lehetőséget az utána következőnek, egy színésznőnek.

Nem az, aminek látszik. Hány ilyen szituáció tanúi lehetnek, akik figyelnek, akik úri és nem úri emberek cselekedetei, gesztusai, kijelentései, bejelentései mögé kukucskálnak!

Maradva a pozitív hősöknél, Mahátma Gandhiról jegyezte le egy látogatója, hogy ivás után mindig letakarta a teáscsészéjét egy kis papírlappal. A külső szemlélő azt gondolta: azért, hogy ne repüljenek bele a legyek. És valóban az volt a cél, de az ok más, mint amire ennek kapcsán gondolni szokás. Nem a teáját féltette a rovaroktól, hanem a rovarokat a teától. Nehogy belefulladjanak!

Hasonló félreértés velem is megesett a közelmúltban. A katolikus szertartás része, a mise vége felé a békejobb nyújtása, az egymás közelében ülők kézfogása. A covidos időkben ez elmaradt a templomokban, aztán lassan visszatért. Egy alkalommal nyújtottam a kezemet X-nek, aki nem nyújtotta az övét. Sértett a dolog: azt hiszi, hogy megfertőzőm? Később hallottam vissza, hogy nem magát akarta óvni, hanem minket, többieket. Úgy érezte, bujkál benne némi takonykór, s nem akarta továbbadni.