Egy életre összenőnénk, vagy „agyonvernénk” egymást

Régi, kedves ismerősként láthatták viszont a nézők Sohonyai Attilát a Ridikül című magazinműsor egyik nem régi adásában. A Duna Televízió közkedvelt sorozatában tavaly már szerepelt a Szekszárdon született, jelenleg Budapesten élő költő. Ismételt invitálása azt bizonyítja, hogy a Ridikül készítői is figyelemmel kísérik és nagyra tartják munkásságát, adnak szavára, véleményére, kiváltképp, ha szó szerint lírai témakör kerül terítékre.

Ez alkalommal ugyanis Dióssy Klári műsorvezető a meghívott vendégektől az iránt érdeklődött: hol a költészet mostanában? A kérdésre Czékmány Anna, a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum vezető múzeumpedagógusa, színháztörténész, Jókai Ági nemzetközi díjakkal elismert színésznő, énekes, Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színész, valamint Sohonyai Attila válaszolt. 

Ráhangolásként a nézők a Hogy lehessek szerethető című versét is meghallgathatták, audiobejátszásban, méghozzá Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színész – az egyik legszebb hangú hazai előadóművész – tolmácsolásában. Íme, egy részlet a költeményből:

„Bocsáss, bocsáss, ha muszáj,
de ne légy túl engedékeny! Tudod, a férfi olykor húsba vág;
néha engedj térden csúszni Érted...
Légy, légy végtelen bizalommal,
még ha olykor ördögökkel is leplek el:
esendő vagyok, s tudod, voltam,
de angyalod minden poklot elrettent.” 

A leghallgatottabb kortárs költő. Így mutatta be a műsorvezető a szerzőt, aki megjegyezte: saját csatornáján immár három és négy millió közötti megtekintést nyugtázhat. Ez már azért is figyelemre méltó, mert Sohonyai Attila elárulta – valószínűleg több százezer hitetlenkedő néző füle hallatára –, hogy általános iskolában többször is megbukott irodalomból és nyelvtanból. 

Az irodalomtörténeti pál­fordulás tizenhat éves korában következett be, akkor vetette papírra azt a pár sort, ami már közelített a vershez. Miután belekóstolt Ady Endre és József Attila költeményeibe, ráébredt arra, hogy vannak jó, szerethető és mély versek, melyek által az ember önmagára találhat. Érdekes választ adott Dióssy Klári azon kérdésére, hogy ki lenne az a klasszikus költő mint lehetséges barát, akit éjjel kettőkor is felhívna, és adott esetben befogadná az otthonába? 

– Adyt szoktam forgatni a fejemben ilyen tekintetben – gondolkodott el. – Bár lehet, hogy nem így tűnik, én nagyon sok ponton azonosságot vélek felfedezni Adyval. Mindig azt mondom, hogy vagy a legjobb barátok, vagy a legnagyobb ellenségek lennénk. Vagy egy életre összenőnénk, vagy „agyonvernénk” egymást. Ám ez már sajnos nem derülhet ki.

Végezetül – a műsornak egyfajta keretes szerkezetet adva – Fesztbaum Béla is előadott egy Sohonyai Attila-verset. A beszélgetést a Most, és azonnal című költemény zárta, ebből adunk közre egy részletet.

„Nem tudok már várni, nincs időm.
Gyere ide tegnapra, hozzám,
s maradj örök holnap utánig.
Nincs már pazarolható órám,
se percem; légy, légy te a jelen,
s a megszépítő, végtelen mú­lás.”