Szikora: annyira be akartam futni, hogy soha nem viseltem napszemüveget

Szikora Róbert a magyar poptörténet egyik legnagyobb egyénisége, emlékezetes a Hungáriából a jampecos, rockabillys karaktere és a fickós dobjátéka, majd ő az R-Go latinos, ha úgy tetszik, csiki-damos univerzumának megteremtője, ami a markáns díszletek, a nívós slágerpop és a csinos gidák ellenére is alapvetően róla szólt. És akkor nem beszéltünk még arról, hogy a honi pop legsikeresebb lemezei közül több (pl. Hungaria: Rock and Roll Party, Hotel Menthol, R-GO: Szeretlek is + nem is) is a nevéhez kötődik. December 18-án parádés R-GO-show-val ünnepli 65. születésnapját, és a zenekar megalakulásának 35. évfordulóját az Arénában, ahol a klasszikus R-GO tagjai is csatlakoznak a zenés karavánhoz – olvasható a Nullahategy oldalán. A Poós Zoltán által készített interjút változtatás nélkül közöljük.

Rákospalotán nevelkedtél. Adott valami plusz vagányságot a környék az ún. belvár gyerekkekkel szemben?

Én nem voltam csibész, de mint zenész mindig csibészek és csinos lányok között forgolódtam. Rákospalotán a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején, ha nem is voltál sztár, csak zenész, függetlenül attól, hogy ismert volt-e neved vagy nem, szent tehénnek számítottál. Elhívtak a 67-es végállomásához, ahol volt egy nagy tér, és hoztak a jampik almabort, a Mecseki Itókát és a babánlikőrt…

Egyszer írtam egy paródiadalt, amelyben elhangzik, hogy Ne lődd a seriffet és a zongoristát… Mert a zenészt nem lehet lelőni, mert ő muzsikál. Szóval, még verbálisan sem lőttek le minket soha. És láttuk, hogy viselkednek a csibészek és a jampik… Amikor készültünk a Rock &Roll Party című lemezre – amelynek szövegei nagy részét Fenyő Miki írta – én is gyűjtöttem jampis szlenget a rákospalotai éjszakából. Anyukám mesélte, hogy a Csokiban – az egykori Csokonai kaszinóban -, ahol megismerkedett apámmal egy táncesten, feltűnt a Gumi becenevű srác, aki állítólag húsz percig tudott csókolni egy levegővétellel. Nos, ebből írtuk meg a Csókkirályt.

Tagja voltál a Fermnek. Mit gondolsz, miért nem futotta be azt a pályát, ami ebben a zenekarban benne volt, hiszen olyanok zenéltek itt rajtad kívül, mint Menyhárt János, Környei Attila és Gerdesits Ferenc.

Teltházak előtt játszottunk, és minden tévés kasztingra elmentünk, még a Tapsifüles című műsorba is, de minden alkalommal azt mondták, hogy nem felelünk meg… Néhány éve a Környei Attila a levéltárban kutatott és kiderült: azért utasították el folyton a zenekart, mert a papája ludovikás katonatiszt volt. Később ugyan rehabilitálták és visszahelyezték a Néphadsereg állományba, de amikor 1956-ban Vácott szolgált, kiadta a rádiót a forradalmároknak. Ezért halálra akarták ítélni, akkor fel tudott mutatni néhány jó cselekedetet… A lincseléstől, felkoncolástól megmentett néhány ávóst, így aztán megkegyelmeztek neki. Viszont a fia élete is nehezebb lett, csak erről mi nem tudtunk. Mert nemcsak ő, de a családja is – ahogy akkor mondták – megbízhatatlanok voltak.

Mit szóltál ahhoz, hogy jó eséllyel te adtad az inspirációt a Micsoda buli klipjével és az egész akkori jampis, flegma zsánereddel az abban az időben forgott Megáll az idő című film Pierre-jének?

Hogy mit szólok ehhez? Nagyon jó, ha hatásod van a környezetedre, ha influencer leszel. Nézd meg az egyik első rock and rollos Hungária-fotót! Látod, mindenkin napszemüveg van, mert ezt kérte a Fenyő Miki. Rajtam nincs. Annyira be akartam futni, hogy soha nem viseltem napszemüveget, hogy megismerjenek az utcán. De Miki sosem szólt rám emiatt.

Tudod, mindig a kemény, szigorú fiút hoztuk a Hungária-koncerteken, sosem mosolyogtunk, akkor sem, amikor a lim-lom számokat játszottuk. Mert az elején annak a határán voltunk, hogy vagy azt mondják a zenekarra, hogy ez gagyi, vagy hogy komoly ügy. Már akkor tudtuk, hogy ha mosolygunk, a közönség is röhög, ha komoly arcot vágunk, ők is komolyan vesznek majd.

A jellegzetes zsánereden és a slágereken kívül mi volt az, amit adtál a Hungáriának? Amitől igazán sikeres lett a csapat.

Már a hetvenes években, amikor még a régi Hungáriában játszottam, vettem Nyugat-Berlinben Rototom dobokat, amiket ha csavargattál, szám közben is változtatta a hangját. Persze, az a Hungária akkor itthon nem kellett senkinek, viszont NDK-ban és Lengyelországban nagyon népszerűek voltunk. A rock&rollos Hungáriánál pedig az összes számban érezhető volt a nagyon könnyed és laza, mégis precíz dobjáték.

Olyan feszes alapot toltunk, hogy az szinte megfelelt a punk ritmikájának. Lobbiztam Novaiért, mert tudtam, hogy milyen remek hangszeres és jó fazon is. Fenyő másik basszusgitárost akart. Tudtam, hogy ha megvan a dob és a basszus, ami húz, akkor csörömpölhetnek a többiek, amit csak akarnak…

Erdős Péter utálta Fenyő Miklóst. Ez 1980-tól megváltozott, amikor a Hungária üzembiztosa szállította a platina lemezeket?

Erdős akkor sem kedvelte meg Fenyőt, amikor elképesztő bevételeket produkáltunk a Hanglemezgyárnak. Fenyőben mindig a cinikus, pikírt, megtörhetetlen gerincű, kompromisszumokra nem hajlandó fickót látta. Mindenhová Novainak kellett mennie tárgyalni, ő hozta a híreket, nem a zenekarvezető. A négytagú Hungária működése idején pedig a Sipos Péter járt be tárgyalni. Novai és a Sipos Peti Erdős számára könnyebben kezelhető volt, mint Fenyő, illetve a Sipos azért valamivel keményebb dió volt, mert Erdős le akarta húzni a zenekart, azaz el akarta venni a jogdíjunkat, de ebbe nem ment bele.

A Hungária 1982-ben Magyarország legsikeresebb formációja volt, mégis otthagytad. Ennyire biztos voltál abban, hogy talpra tudsz állni?

Nem, egyáltalán nem. Ez erkölcsi kérdés volt. Akkor már kilenc és fél éve zenéltem a Hungáriában, úgy gondoltam, hogy vannak – ha nem is előjogaim -, de jogaim. Volt egy szabályunk, mely szerint nem írunk kifelé, azaz nem szerzünk másoknak dalokat. És akkor kiderült, hogy Miki és Nova Kristály Krisztának írtak dalt, ami szem előtt is volt, hiszen a Táncdalfesztivál 81’-re készült.

Akkor én is írok Szűcs Jutkának, gondoltam, amikor felkért Bálint Péter, Erdős Péter spanja. Aztán szóltak, hogy írjak még egyet. Akkor még arról volt szó, hogy Freinreisztől Rózsin, Lerch Pistin át a Désig mindenki szerez számokat az albumra. Akkor született a Kihajolni veszélyes című számom, és még néhány operett-punkos zsánerű dal.

És aztán szóltak, hogy tudod mit, írd meg az egész lemezt! Aztán ez kiderült, és a Hungária tagjai számonkértek, hogy én a diszkókirálynőnek írok kifelé. Én arra gondoltam, hogy ezek a számok Bob Lenky álnéven voltak lejelentve, és ez nem zavarja majd őket. És akkor előjött belőlem a jampiság. Én nem műjampi voltam, és a Fenyő sem volt műjampi. Én Rákospalotán szocializálódtam, ő pedig a Szent István Parkban, de ő sem volt bizsu. Szó szó követett, és amikor kimentem a Pozsonyi úti lakása ajtaján már tudtam, hogy ez a dolog itt véget ért.

Még aznap jött egy távirat a Lemezgyártól – akkor még telefonom sem volt -, hogy másnap fáradjak be. De jött távirat a zenekartól is, hogy menjek próbára. Amikor bementem az MHV-hoz, befenyegettek, hogy a Hungáriának exkluzív szerződése van. Majd Rákosi elvtárs – ő egy másik Rákosi volt, az Erdős fölött a hierarchiában – , azt mondta: járjon maga csak szépen a Hungária próbáira!

Ellenkező esetben nem támogatom a lemezkiadásait, ha lenne később saját produkciója. Na, ezt nem kellett volna. Az apámat ugyanígy küldték el a rádióból, amikor még táncdalénekes volt. Szikora elvtárs, a hangja hasonlít Vámosi Jánoséra, és a tervgazdálkodásban elég egy ilyen hang, nem kell Szikora Jenő. Ezt apám sokszor elmondta, belém égett. Na, akkor én most jampi vagyok, gondoltam, és mondtam neki, hogy döntöttem, kiszálltam a Hungáriából.

A Hanglemezgyárnak olyan szempontból jól jött a távozásod, hogy ők nem csak a sikert szerették, de azon voltak, hogy megosszák a zenekarokat, hogy leszalámizzák őket.

Logikus amit mondasz, de nem hiszek ebben. Egyébként normális esetben nem kellett volna engem pellengérre állítani, hiszen pont a sokszínűségét mutatta volna meg az egyébként szó szerint sokszínű zenekar. Jó volt a kisugárzásunk, nem volt kispad, mindenki a frontban volt, még én is, a doboknál.

Amikor 1983 elején kerested az R-GO hangképét, logikusabb lett volna a nemzetközi szinten is csúcson lévő new wave-ben alkotni, ráadásul nálunk még senki nem futott be igazán az újhullámmal, miközben a new wave-es hangszerelést már Szűcs Jutkánál kipróbáltad.

Én zeneszerző vagyok elsősorban, csak utána dobos és gitáros. A mai napig napi három órát foglalkozom zeneszerzéssel, különben berozsdásodna minden. Tetszett az Üvegtörők című film is, abban az időben írtam egy csomó újhullámos hangzású dalt. Amikor eljöttem a Pozsonyi úti lakásból, olyan méreg, harag, düh és bizonyítási vágy volt bennem, hogy ennek a legjobb kifejezési formája a punk lett volna. Hogy szétütök mindent, ordítok, mint a sakál, csak ne ez a komfort legyen körülöttem.

Akkor próbáltam összehozni a Zoo együttest, amely a harmincas évek német curkászfiús, leolajozott hajú fazonjaira és a Cabaret musical világára épült volna. Erre azt mondta Környei, hogy Robi ez mind jó és szép, de téged akkor szerettek meg, amikor a Dianát és a Ciao Marinát előadtad… körülnéztél, és sírtak a lányok….

És akkor ezt átgondoltam, és úgy döntöttem, hogy maradok a kedves fiú, de a brandépítés akkor még nem volt kitalálva. Már akkor tudtam, hogy valamilyennek kell lenned, mert a langyost és túl forrót még a Jóisten is kiköpi. Mindenkitől különbözőnek kell lenni. A gitár viszont mindig gitár, a zongora pedig zongora. Mit tudsz akkor kitalálni? Nem hozol be egy harsonát vagy egy tubát, de hangzásban, hangszínekben tudsz változtatni az összképen.

Mi behoztunk jazzes, karibi motívumokat is, de patikamérlegen tartva az egészet. És akkor már csak a ruhát kellett kitalálni… A legelején úgy gondoltam, hogy én kongázok, két dobosunk lesz, és majd Révész lesz az énekesünk, és elhívom majd Jamest a Loksiból, mert ő még játszott a Fermben, de aztán ez megmaradt gondolatkísérletnek.

Az 1982-es Aréna című Hungária-albumon nem működtél közre. Amikor meghallottad, nem bántad, hogy pont a legizgalmasabb Hungaria-lemezen nem szerepelsz?

Alapvetően Novai, Fenyő és én írtuk a dalokat, és az Aréna album alkotói folyamatában is végig ott voltam. Megvannak a korai demók kazettán, csináltunk sok tartalék dalt is. Amikor viszont a lemezt felvették, már nem voltam a stúdióban, hiszen a stúdiófelvételek előtt egy héttel léptem le. Szóval, ez a dolog nekem nagyon fájt. És az is, hogy volt három kimondottan jó számom, amik lemaradtak az albumról.

És ezeket átmentetted az R-GO-ba?

Egyetlen dalt, a Zanzibárt, ami eredetileg a Hungária Aréna albumán lett volna.

Amikor bevettétek Clavier Charlotte-ot és Varga Évát, nem tartottál attól, hogy Erdős doki vagy valaki az ORI-ból szemet vet rájuk és nem tudod majd megvédeni őket?

Mindkét lány manöken volt, tehát ismerték a szórakoztatóipar világát, de mi azért szoros pórázon tartottuk őket. Tudtuk, hogy a központi műsorért mit szoktak kérni az ORI-ban, de mi nem tettük ki őket semminek, vigyáztunk rájuk, óvtuk őket.

Nagy siker lett 1984-ben a paródialemezed, az Így jácctok ti, de mégsem mentél vele turnézni, aztán a projektet a nemzetközi paródiák után abba is hagytad. Miért?

Ezek nem paródiák voltak, hanem persziflázsok, és csak afféle kitekintések, kedves erőfitogtatások voltak, hogy mire vagyok képes. A legkisebb kitekintés is veszélyes volt a magyar popban, nem tudja a közönség hogy mi van, felmerült, hogy mi máris feloszlunk. Kedvencem Karinthy Így írtok ti című írása, aminek megcsináltam a magyar popzenére vonatkozó zenés verzióját.

Csepregi Éva védett személy volt, és te úgy parodizáltad, hogy ő mikrofon helyett egy banánba énekel. Mit szólt ehhez Csepi és Erdős?

Erdős okos volt. Azt mondta Évának: fel kéne venni azt a számot, Csepi mit szólsz hozzá? Vegyük fel!

Amikor 1984-ben a Nagy Feró-féle persziflázst készítetted (Ma este buli lesz), Hamletre vetted a figurát. A Hamlet akkor Feró legtitkosabb álma volt, és jó két év múlva lett belőle valami… Valamit nagyon megéreztél…

Nekem csak az ugrott be, hogy Feró kicsit őrült volt, mint maga Hamlet…

Amikor a Dolly Rollt kaptad elő, Flipper Öcsit pécézted ki, miközben ő a te státuszodat, karakteredet foglalta el utánad még a Hungáriában… Fricskának szántad?

Dehogy! Öcsi az első rajongóink egyike volt, nagyon bírtam őt. Állandóan átjárt hozzám zongorázni, igazi aktív rajongónk volt, a Limbó Hintóban már statisztált hátul, mert jól nézett ki. És tudtam róla, hogy jól fel tud építeni egy ötletet. Amikor még Liener Mártával járt, mutattam neki egy témát, amire ráhalandzsáztam. Később kidolgozta, és abból lett a Link a lány című Dolly Roll-szám. Tehetséges és nagyon kedves fiú volt, rá tudott csatlakozni mindenre, ki tudta fejteni a témákat…

Ahhoz mit szólsz, hogy nektek is volt egy Gina című számotok, majd később a Dolly Rollnak is, viszont az övék sikeresebb lett…

Az a szám sikeresebb lett, igen… és persze sokkal populárisabb is volt. Akkor még nagyon ment ez a Dolly Roll-féle pöttyös labda, Kőbányai sör, fölfújható lufi…

A Szeretlek is + nem is albummal hátrébb léptetek a klasszikus csikidamtól. Te mondtad, hogy nem szabad nagyot ugrani az eredeti stílusodtól, mert a közönség nem tud veled tartani. Ehhez képest az lett a legsikeresebb lemezetek.

Igen, 480.000 darabot adtunk el belőle, ami akkor is felfoghatatlanul sok volt, ma még inkább az, de nem értük el a bűvös 500.000-es eladást, amit akkor hozott az István, a király… A második album, az Amulett nem lett igazán népszerű, és megijedtünk, hogy kifáradt ez a latinos vonal, és akkor a következő lemeznél levettünk a latin ízből. És az akkori divatos zenei trendeknek jobban meg is felelt, és a siker a hatalmas siker minket igazolt.

Hogy tekintesz vissza az R-GO Proletarsra? Érdemes volt megcsinálni?

A Proletarst megelőzte Az idő című lemezünk, ami szerintem az addigi legjobb R-GO-album volt, pedig jórészt egyedül csináltam, a régi tagok közül már csak Holló Józsi segített. És azután jött a rendszerváltozás, amit Az idő albummal rendesen megszagoltam. Az idő nem mozdul el, csak te mész, téged emészt…. Szóval, hogy az idő rohasztotta el a szocializmust….

https://www.youtube.com/watch?time_continue=62&v=lSkGnvQnMfU

A Proletars afféle most lett elegem a popkarrieremből-érzésre vettem, mert már mindent megcsináltam a nyolcvanas években, és megkaptam az Évtized zenésze-díjat is. Megelőztem azokat, akikre felnéztem, mégis azt mondtam: jogosan kaptam, mert abban a tíz évben benne voltam a mindkét nagy valamiben, a Hungáriában és az R-GO-ban is… A Proletars kapcsán az jutott eszembe, hogy mindent borítsunk fel, legyen egészen más, mint amit addig csináltam, legyen egy fricska az elmúlt negyven évért. A kitüntetéseket a Népszava pincéjéből hoztuk el, és az jutott eszünkbe róluk, hogy ezekért az emberek még néhány éve feljelentették egymást. Érdekes kísérlet volt, attól függetlenül, hogy itthon ez a dolog nem jött be. Akkora lépés volt, hogy nem tudtak vele mit kezdeni.

A Dől a torony az erdélyi falurombolásról szól, és írtál 1956-ról is dalt, de ezekre a közönség valahogy nem volt vevő. Mit gondolsz, miért?

Mert tőlem ezeket nem fogadták el. Még 1988-ban behívtak a fővárosi pártbizottságba. A Sanzonbizottság is működött még, leadták a dalt, és az volt az eredeti szövegben, hogy Hé, Mr. Izé. Meglepő módon azt kérték, hogy mondjam ki, kire gondolok, nehogy másra gondoljanak majd a hallgatók. És akkor kimondtam, hogy Csaó… , azaz Ceaușescu.

És volt ebben a dalban is egy profetikus mondat, hogy láthatod, történetedből csak egy krimi lesz. Aztán ugye a KGB kilőtte. Nézd, a román titkosszolgálat vezetője gyorsan disszidált Amerikába, ő mondta, hogy ez az egész egy tipikus KGB-s kivégzés volt. A Forradalom című dalt pedig úgy írtam meg, hogy a forradalmárok afféle jampik voltak, de sokan nem értették meg az üzenetét.

Patrióta vagyok, magyar vagyok, nagyon szeretem a hazámat, de ne privatizálja már senki azzal a felkiáltással, hogy 1956 az ő forradalma volt. 1956 mindenki forradalma volt, aki részt vett benne. Emlékszem, három éves voltam, megjelent 1956 őszén egy platós kocsi a Pézsma utca 14. előtt, ahol laktunk. Emlékszem, ahogy beordítottak: Szikora Jenő, ha magyar vagy, kijössz velünk! Hárman fogták az apámat, az anyám, a nagyanyám és a dédnagyanyám. Ordítottak, hogy árvát akarsz csinálni a fiadból?! De ő ment.

Mire számíthatunk a decemberi koncerten?

Mindenki boldogan eljön a bulira az ős-R-GO-ból, és ez az, amit nem lehet minden nap látni. Több olyan muzsikus is fellép, akik hellyel-közzel alig zenélnek. Pasqualét elhívni a HIT Gyülekezetéből, ez nem apró mutatvány. Biztos vagyok abban, hogy ezt az öt embert így együtt már nem fogják látni, csak ezen a kivételes estén.