2 órája
Medúzamosdatás és kecses poloskák (videó)
A Poétikon e heti adásának vendégei Csemer Boglárka, Boggie, énekes dalszerző és Mechiat Zina költő voltak, akik Algériáról, zenéről és egy különös polipcsípésről, valamint Zina Álomból föl, vidékre le című kötetéről meséltek Viola Szandra, műsorvezetőnek.
A Poétikon műsorvzetője, Viola Szandra ezúttal is izgalmas beszélgetéssel lepte meg a hallgatókat
Forrás: Poétikon/adásfotó
„Az első, lényeges közös pont bennetek az algír nyelvvel, kultúrával való találkozás és Algéria” – vezette fel a Magyar Nemzet Videa-csatornáján közzétett beszélgetést Viola Szandra.
Forrás: Poétikon/adásfotó
Ez a visszatalálás az egész nyelvhez, az egész kultúrához. Ez úgy jött, hogy hallottam, hogy valaki arabul kíván jó reggelt, és így elkaptam, hogy úristen, én ezt még csak apukámtól hallottam
– idézte fel emlékeit Mechiat Zina, aki ezután megkerülhetetlen lehetőségként tekintett az „apai örökség” megismerésére, hiszen szerinte nemcsak az arab kultúráról fog nyelvtanulás közben sokat megtudni, hanem önmagáról is.
Ez egy ilyen életen át tartó utazás lesz a nyelv és a kultúra rejtelmeibe szerintem
– folytatta a gondolatmenetet.
Bogi, hogyha jól tudom, akkor az Európai Zenei Fesztiválra is kijutottál, amit Algériában rendeztek meg. Milyen tapasztalásaid voltak ott?
– érdeklődött Viola Szandra.
Az énekes-dalszerzőt Algériában elsősorban az emberek természetes kedvessége nyűgözte le.
– mesélt emlékeiről Csemer Boglárka.
Boggiet és Zinát Algéria szeretetén túl a Flamenco című, megzenésített vers is összeköti.
Forrás: Poétikon/adásfotó
Vannak szövegek, amik felolvasva jobban működnek, de az egész költészet meg irodalom az a hangzókultúrából indult ki, és aztán megjelent az írásbeliség, és kicsit átalakult. De hogy közben vannak olyan szövegek, nekem is van olyan, ami felolvasva nem működik úgy, mert más eszközökkel dolgozik. Azok is tudnak bizonyos értelemben zeneiek lenni, de nem úgy. Tehát, hogy máshogy hozzáférhető a jelentés
– vallott Mechiat Zina tartalom és zeneiség kapcsolatáról.
Igen, én pont erre lettem volna kíváncsi, mert ezt érzem, hogy vannak olyan versek, amik addig sokkal szélesebb jelentésmezővel, horizonttal rendelkeznek, amíg nem kapnak zenei aláfestést vagy megzenésítést, mert az így beszűkíti egy hangulatba őket. De az is nagyon érdekes, hogy van olyan, ami meg pont a zenétől tágul ki, és ugye ezen a Flamenco című versen dolgoztatok együtt, és ott azt éreztem, hogy kapott egy pluszt a zenétől. Tehát, hogy itt sikerült az a varázslat, hogy nem csak egy mederbe lett beterelve a szöveg, hanem megőrizte a saját valóságát, és hozzátett még valami kis pluszt a zene
– jegyezte meg a műsorvezető.
Az álomból föl, vidékre le című kötetben olyan érdekes társításokat találhatnak az érdeklődők, mint például a „kecses poloskák”, „hedonista hangyák” időnként pedig a „medúzamosdatás” képe jelenik meg.
Hogy a kötet borítójára pedig miért pont egy medúza került, azzal kapcsolatban is elmesélt egy történetet a szerző.
„
Úsztam Franciaországban, szemüveg nélkül, a tengerben. És néztem, hogy mennyi hínár, milyen érdekes, de nem jön le. Egy ráakadt a nyakamra, nem jön le. És körülnéztem, és ó, hát ezek mind medúzák. És így megcsípett a medúza, és nagyon sokáig meg is volt a heg, amit szerettem. De hogy ott találkoztunk a medúzákkal, és utána megint volt egy helyzet, amikor valamit nem értettem. És beúszott a medúza, mint lény, hogy ez van. És elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon meg lehet-e mosni egy medúzát. És hogyha igen, akkor az...az milyen? Mert hogy milyen az anyaga a medúzának? Milyen érzés? Egyáltalán hol vannak ennek a szervei? És hogy mennyi féle medúza van? Nem is mérges mind. Milyen rossz sztereotípiák vannak. Tehát jött egy ilyen, és én társítok hozzá sok mindent. Úgyhogy ezért is került medúza a borítóra
– adott magyarázatot a kötet küllemére a szerző.
A teljes beszélgetés az alábbi linken nézhető meg:
