A bőr tartósságával nem versenyezhet a műanyag

A természetes anyagok reneszánszát éljük. Több országban, részben vagy teljesen tiltják már a környezetkárosító, nehezen lebomló műanyag szatyrok, szívószálak és fültisztító pálcák forgalmazását. De tegyük hozzá, van, ahol fontos, nélkülözhetetlen a műanyagok jelenléte. Elsősorban a villanyszerelés, az elektronika, a számítástechnika területén. Máshol, még vagy már, harcol a műanyag a papírral, a fával, a bőrrel. Ez utóbbi sajnos nincs nyerő pozícióban. Részben ennek, részben a piaci változásoknak, s a magyarországi privatizációs malőröknek esett áldozatul az egyik legnagyobb hazai bőrgyár, a simontornyai.

A vállalat krónikáját a húsz éve helytörténeti kutatással foglalkozó Tóthné Unghy Ilona adta közre. Eszerint az 1780-ban alapított cég fénykorában, 1977 táján közel ezerötszáz dolgozót foglalkoztatott. Több mint 11 ezer tonna import és közel ezerhatszáz tonna hazai nyers marhabőrt dolgoztak fel. Aztán kezdődött a hanyatlás, az átalakítások és leépítések sora, mígnem 1999-ben felszámolták a bőrgyárat. Ma már csak egy kis, húszfős bőripari vállalkozás működik az egykori gyáróriás helyén, s más profilú cégek is beköltöztek a hajdani üzemcsarnokokba, raktárakba.

A kismestereket azonban nem sodorta el a rendszerváltás vihara. Könyvné Szabó Éva tímárként kezdett dolgozni Simontornyán, s a gyár megszűnése után önálló bőrművesként folytatta a munkát. Ellátási, alapanyag-vásárlási nehézségei átmenetileg adódtak a gazdasági szerkezetváltástól terhelt években, de a minőségi munka iránti kereslet nem csökkent. A műanyag, a bóvli nem versenyezhet egy jó kézműves termékeivel. Márpedig Könyvné kiváló szakember, ezt igazolja, a népi iparművész cím is.

Nem kisebb név a szakmában a szekszárdi szíjgyártó, Nepp Dénes, a népművészet mestere sem. Neki az a véleménye, hogy mindent meg lehet csinálni ma már műanyagból, csak az a kérdés, hogy érdemes-e. A tartósság, az erősség mindenképp a bőr mellett szól.

Több fogathajtó nyert már világbajnokságot az általa készített lószerszámokkal. Nemrég hozott valaki hozzá javításra egy „mindössze” negyvenéves nadrágszíjat, amit nála vásárolt annak idején. Az volt a „hibája”, hogy az illető kihízta.