Megtörtént a csoda, amire negyven éve vártak

Valamire várni. Úgy látszik, ez is a hosszú élet egyik előfeltétele. A 91 éves Laszlovszky Imre az agavéja kivirágzására várt. És most megtörtént a csoda: a negyvenéve magról ültetett növény, áprilistól kezdve, három hónap alatt kétméteres virágszárat növesztett, melynek végén, lándzsahegyszerű alakzatban, apró szirmok sokasága nyílik és hervad napról-napra. Nagyjából egy hét múltán vége szakad a folyamatnak és a növény életének is. Ez a Mexikóban őshonos agavé victoriae-reginae sorsa itt is, a mözsi kertben. Gazdája nem csügged, vannak még neki fiatalabb példányai, azok kivirágzását is szeretné megvárni, megélni.

Ez Laszlovszy úr első virágzó agavéja. Egyébként a hatvanas évek óta foglalkozik kaktuszokkal és pozsgásokkal. A 2000-es évek elején volt topon a gyűjtemény, körülbelül hatszáz szúrós növényt babusgatott. A szaporulatot a szekszárdi piacra hordta eladni. Most már leépíti, csökkenti a mennyiséget, de így is van még legalább száz szemrevaló – köztük néhány épp most virágzó – példánya.
Egykor az ország legnagyobb kaktuszgyűjtői közé tartozott. Folyamatosan gyarapította elméleti és gyakorlati ismereteit. A szakmai szervezet munkájában is aktívan részt vett, a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Szövetségének magelosztója volt.

Laszlovszky Imre 1932-ben született Pomázon. Az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát 1955-ben. Dolgozni a mözsi gépállomáson kezdett, mint laboratóriumvezető. Pályafutását Szedresen, Dalmandon majd Bogyiszlón folytatta. Mözsön él, több mint harminc éve nyugdíjas és 12 éve özvegy.

Lánya és annak családja Budapesten lakik. Napjait kertészkedéssel tölti és gyűjteményeivel (bélyeg, kaktusz) foglalatoskodik. A helyi közélet ismert alakja, múltkutató, helytörténeti könyvek szerzője. Munkásságáért megkapta többek között a Tolna Város Németségéért kitüntetést.