Most már jöhet megint a napsütés

Valamikor elég sokszor kaptuk házi feladatul a versek megtanulását, pedig némelyik értelmezése sem volt könnyű, hát még a strófák megjegyzése. Az oly’ gyakran emlegetett „Mire gondolt a költő?”-felvetés kisiskolásként nem foglalkoztatott bennünket, annál inkább a „De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni”-témakör. József Attila versének sorait ugyan hamar megtanultuk.

A Kedves Jocó! című versben megfogalmazottak alighanem örök ábrándok maradtak sokaknak, különösen a gazdagságról szóló kívánság. A különböző szerencsejátékokban felhalmozódó összegek láttán néha azért felsejlik a meggazdagodás reménye, és ekkor az ismert mondás, „a pénz nem boldogít” is háttérbe szorul.

Habár a pénztelenség sem éppen egy örömforrás. Ilyentájt, az adóbefizetések idején még gyorsabban ürülnek a bugyellárisok, hiszen a havi „megszokott” közüzemi számlák mellett az iparűzési, és a gépjárműadót is most kellett leróni.

A sok borúra legalább akad egy kis derű, hiszen a hétvégén az időjárás remek volt a kültéri programokhoz és vasárnap már szinte nyár volt. A kirándulók mindennek örülhettek, de a gazdák az eget lesték, mert nagy szükség van a csapadékra a tavaszi vetésnek.

A fohászkodás a jelek szerint segített, ami igen örvendetes, úgyhogy most már jöhet megint a napsütés!