Kádárok találkoztak Várdombon, egyre kevesebben vannak

Negyvenöten ülték körbe a szépen megterített asztalt Várdombon. Nagynyárádról, Németkérről,  Mecseknádasdról, Rémről, Bajáról, Kétyről, Dunaszentgyörgyről és még sorolhatnánk, honnan érkeztek ide a kádárok. Szombaton kádárok találkoztak Várdombon. 

Kádárok találkoztak, évről évre kevesebben vannak

Idén is, akárcsak tavaly, Várda Tibor várdombi műhelyében találkoztak a kádárok, ahol az új fahordókat is megtekintették a szakma képviselői.
Várda Tibor elmondta, idén – a tavalyihoz képest – kevesebb volt a megrendelésük, de ugyanezt hallotta az osztrák kollégáitól, akik mondták, hasonló a helyzet a francia és az olasz hordókészítőknél is.

Ennek egyik oka, hogy kevesebb bor fogy az európai bortermelőknél is, nemcsak itthon, így újabb hordókra nem annyira van szükség, mint a korábbi években. Itt, Várdombon csak tölgyfával dolgoznak, öten vannak, akik elkészítik megrendelésre a hordókat. Szerencséjük van, mert Afrika és  Dél-Amerika kivételével szinte minden földrészre szállítanak. Jelenleg egy ausztráliai megrendelést teljesítenek. A legnagyobb igény a kétezer literes hordókra van. 

Hagyományos módon, hagyományos eszközökkel készülnek a hordók

A tölgyfán kívül gyékényre – ezt tömítőanyagként használják – és abroncsokra, szegecsekre van szükségük. Ugyanúgy égetik ki a hordók belsejét, mint régen.

– A megjelent kádárok valamennyien dolgoztak még jó pár évtizeddel ezelőtt a bátaszéki kádár szövetkezetben. Az igazság az, hogy ebben a szakmában a technológia nem nagyon tudott megújulni, mert hagyományos módon, hagyományos eszközökkel készülnek ma is a fahordók. Néhány új eszközt használunk csupán, melyek a fizikai munkát könnyítik meg – mondta Várda Tibor.

Várda Tibor 1987-ben végezte el Szekszárdon az akkori Ady szakiskolában a kádár szakot. Ők voltak ezen a szakirányon az utolsók, akik itt tanulhattak. Eredetileg asztalosnak jelentkezett, de abban az osztályban sokan voltak, így átment a kádárosok közé, tizenketten kezdték az iskolát, öten végeztek, ebből ketten maradtak a szakmánál.

Jelenleg 3-4 kádáros cég működik az országban. Vannak, akik csak barrique- és pálinkáshordókat készítenek, de van, aki nagyobb boros hordókat is.

– Az édesapám elvitt egy idős kádárhoz, mert meg kellett javítani az egyik hordónkat – ekkor még gyerek voltam –, már ott megtetszett ez a foglalkozás – mesélte a kezdetekről. Várda Tibor ezt követően kalandos utat tett meg.

– Elindultam Ausztriába 2007 májusában, Waidhofen an der Ybbs környékére, hogy munkát vállaljak Franz Stockinger családi vállalkozásában. Nehéz döntés volt, egy év vívódás után úgy döntöttem, elfogadom az osztrák munkahelyet, bár ez ötszáznegyven kilométerre volt a családomtól. A felvett devizahitel és annak törlesztése azonban nyomós érv volt akkor. Közel tíz évet töltöttem el itt. Ennek már hét éve, akkor alapítottunk egy céget a nagyobbik fiammal, aki viszont azóta más területen dolgozik, mert nem bírta a tölgyfa porát. 

Kerek, ovális és kézzel készített

Arra a kérdésre, hogy vajon van-e „divat” a hordókészítés területén is, Várda Tibor azt válaszolta, hogy közel harmincöt évvel ezelőtt a mesterei már látták, hogy hamarosan elterjed egy új hordóforma, az úgynevezett franciahordó, ismertebb nevén barrique-hordó. Ez vékony falú, hosszúkás, kevesebb anyagból, gépsoron, gyorsabban elkészíthető. Valóban el is terjedt, majdnem minden borászatban megtalálható belőle néhány vagy éppen sok. Ők viszont nagyobb szakmai tudást igénylő, egyedi, nagyobb méretű, vastag falú ászokhordókra specializálódtak. Ezeket kerek és ovális formában, igény szerint felszerelve, például csántérfával, mintavételező csappal vagy leeresztő-fejtőcsappal, tisztítónyílással készítik el. Bíznak abban, hogy ebből is divat lesz a borászok körében.