Különleges felvételeket készített a Holdról az amatőr csillagász

A képek az északi és a déli kráterek vidékét mutatják be, a déli krátermezőt kiemelve, amely sokkal több becsapódást szenvedett el az idők során - tudtuk meg Hatházi Gergelytől. Az egyik leglátványosabb és legnagyobb kráter, a Clavius kráter, kétszázhuszonöt kilométeres átmérőjével szinte egy Magyarországnyi területnek felel meg a Holdon. A fotózás az éjszaka második felében, hajnali kettő óra után zajlott, amikor a fogyó Hold kedvező magasságba emelkedett a nyugodt égbolton. 

Ez adott lehetőséget arra az amatőr csillagásznak, hogy számos részletet örökítsen meg a Hold felszínéről, amely távcsövön keresztül különösen lenyűgöző volt. A Hold felszínét számos kráter borítja, amelyek átmérője néhány kilométertől több száz kilométerig terjedhet, és akár egy-három kilométer mélyek is lehetnek. Ezek a kráterek a becsapódó meteoritok, aszteroidák és kisbolygók méretétől és a becsapódás erejétől függően alakulnak ki.

Extrém hőmérséklet ingadozás a Holdon

A Hold felszínén hegységek és síkságok, más néven lávatengerek is találhatók, amelyek szabad szemmel sötétebb, szürkés foltokként látszanak. A Hold körülbelül négy és fél milliárd éve alakult ki, nagyjából egy időben a Naprendszerrel. A késői nagy bombázási időszak (közel négy milliárd éve) során keletkezett becsapódások nyomai a mai napig megfigyelhetők a felszínen.

A Hold ellipszis alakú pályán kering a Föld körül, így távolsága 385 és 405 ezer kilométer között változik. Kötött keringése miatt mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé, így a Hold túlsó oldalát soha nem láthatjuk. 

– A telihold látványa sok embert elkápráztat szépségével, azonban minket fotósokat a Hold fázisai vonzanak, azon belül az úgynevezett terminátor, ahol a Hold sötét, (azaz, a még meg nem világított), és fényes (ahol már világos) oldalai találkoznak -emelte ki az amatőr csillagász. Ezen területeken sokkal jobban, kontrasztosabban látszódnak a felszíni alakzatok, domborzati árnyékok, kráterek peremei, alakzatai, vagy központi csúcsai.

A Hold felszínén jelentős hőmérséklet-ingadozások is tapasztalhatók. A Nap által megvilágított területeken a hőmérséklet százhúsz-százötven Celsius fok között mozog, míg a sötét területeken akár mínusz százötven-száznyolcvan fok is lehet. Ezek a szélsőséges hőmérsékletek tovább növelik a Hold különlegességét és egyediségét a Naprendszerünkben.