Passzok szeretettel, egy tolnai sráctól

– Szeretettel passzold a labdát! – Ez a Rubold Péter-i kiszólás jól jellemzi a Tolnáról indult futballista játékfelfogását. Kiemelkedő játékintelligenciájú, rúgótechnikájú, elegáns stílusú középpályás volt, akire a pályán és azon kívül is felnéztek. Jellemző: annak ellenére tudott csapatkapitány lenni Újpesten, hogy néhány évvel korábban az „ősellenség” Ferencvárosban rúgta a labdát.

Bő tizenöt évvel azelőtt, hogy aranyérmet szerzett az NB I-ben az Újpesttel, egy tehetséges tolnai srác, – aki „olthatatlan vágyat” érzett a futball iránt, és titokban a zongoraórák helyett is focizni járt – a Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? című tehetségkutatón a kiválasztottak közé került. Nem sokkal később el is indult a futballkarrierje. Részben édesapja közbenjárásának köszönhetően, aki egyébként nem igazán volt oda a sportért.

Peti 15 évesen a Fradihoz került, és élt is a lehetőséggel. Hamar befocizta magát az ifi egyes csapatba, amellyel bajnok is lett. Az érettségi után pedig már a felnőtt keretben találta magát, olyan futballisták között, mint Ebedli, Nyilasi, Bálint... Az edző pedig: Dalnoki Jenő.

NB I-es meccsen először 19 évesen, csereként lépett pályára. Mint mondta, azóta sem emlékszik semmire abból a 30 percből.

Húszéves korában súlyos térdsérülést szenvedett, ami egész sportpályafutására rányomta a bélyegét. De azért futballozott katonaidejében is. A katonaválogatottal olyan egzotikus helyre is eljutott, mint Mozambik, ahol kígyók is voltak a pályán. A sereg után nem sokkal visszatért a Fradihoz. Nem volt könnyű a visszaút a kezdő csapatba, de megcsinálta. A ferencvárosi évek után maradt zöld-fehérben, de már Győrben, ahová a „Mágus”, Verebes József hívta. Péter azt mondja, ott érezte először, hogy érdemes futballistának lenni. Csodálatos éveket töltött ott, Verebes emberként is nagyszerű volt, felszabadult légkör uralkodott, teltházas meccseket játszottak, csapatkapitánnyá is választották. Csak a bajnoki cím nem jött össze.

Győr után ismét a fővárosba hívták, ezúttal az Újpesthez. Ott érte el legnagyobb sikerét: a csapat vezéreként, a góllövésben és a gólpasszok terén is jeleskedve 1990-ben bajnok lett a lila-fehérekkel.

A futballcsukát 33 évesen, 1992-ben akasztotta végleg szögre. Úgy érzi, hogy 15 éves labdarúgó pályafutásából kilenc év a ténylegesen értékelhető. Mintegy kétszázötven élvonalbeli mérkőzést, számos nemzetközi kupameccset játszott. Egy bajnoki aranyat, két ezüst- és egy bronzérmet szerzett, nyert Magyar Kupát is. Olimpiai válogatott kerettag volt. Olyan nagyságokkal találkozhatott, dolgozott, vagy épített ki baráti kapcsolatot, mint Albert Flórián, Baróti Lajos, Kovács Ferenc, vagy épp Puskás Ferenc.

A 20 éves korában megsérült térde soha nem jött teljesen rendbe, azt a lábát nem lehetett nagyon terhelni. Ha nincs a sérülés, talán még fényesebb Rubold Péter karrierje. Ő mindenesetre úgy fogalmazott: van hiányérzetem.

Mostanában taxizik és unokázik

Rubold Péter az aktív játék után sem távolodott el a labdarúgástól. A Fradiban három évig juniorokkal foglalkozott, szép eredményekkel. Segédedzőként pedig, BL-meccsen ült az FTC kispadján is. A Fradiban csak majdnem, Szolnokon viszont volt is NB I-es vezetőedző. Később alsóbb osztályú csapatokat is irányított. Edzőként soha nem felejtette el, hogy valamikor ő is volt játékos.

Hogy ne legyen kiszolgáltatva anyagilag a gyakran igen gyorsan változó edzői „sorsnak”, civil pénzkereseti lehetőség után nézett: nyitott egy lottózót. Egészségügyi problémák miatt, és mert már bele is fáradt, nemrégiben úgy döntött, hogy hátat fordít a futballnak, leteszi a lantot. Azóta még meccsen sem volt. Mostanában taxizik, és ha kell, vigyáz két lányuk gyerekeire. Márciusban születik a negyedik unokájuk.