Jó programokra hív idén is a Fősőváros

Az ezernyolcszázas évek vége felé, egyesek szerint 1870-ben alakult Szekszárdon a Felsővárosban egy olvasókör, amelynek emlékét őrzi egy százéves fénykép. Az Albert főherceg megrendelésére készült, először Lembergben, két évre rá, 1896-ban Budapesti Világkiállításon, majd még abban az évben, Szekszárdon, a központban felállított kiállítási pavilon előtt örökítették meg a kör tagjait. Aztán az évek, évtizedek múltán a kör megszűnt. 

Hat évvel ezelőtt egy lelkes felsővárosi fiatalember elhatározta, nagyszüleiktől átvéve a stafétabotot, őrizni fogja a hagyományokat, ápolni a közösségi, emberi kapcsolatokat, és megalakítják újra a Fősővárosi Kört. Ma már száz családból állnak, Facebook oldalukon pedig vannak tízszer annyian. Augusztusban elmentek Pörbölyre, hogy a sok költöztetés után ott felállított, felújított vadászkastély előtt a régi, százéveshez hasonló képet készítsenek róluk.

Ez egy nosztalgia túra volt, s csak kis epizódja a kör tavalyi életének, amely a járvány miatt ugyan a szokottnál szerényebbre sikerült, mondja Szollár Zoltán, aki hat éve megálmodója, életre hívója volt, és azóta is lelke a Fősővárosi Körnek. 

Az elmúlt esztendőben a kör tagjainak első nagyobb találkozása a kiszebáb égetés volt. Tavaly is, mint hat év óta mindig, a Mérey utcai óvodásokkal együtt tették ezt. Felállították a 4-5 méteres bábút, amelyre az asszonyok szép ruhát varrtak, az óvodások körbetáncolták, aztán lobbant a telet elűző láng.

A tél elmúlt, a járvány maradt, s amire száz év óta nem volt példa, szeptember első vasárnapján a felsővárosi búcsú is elmaradt. Ennek már nem csak a pandémia volt az oka, hanem, hogy éppen akkor volt Pesten az Eucharisztikus Világkongresszus, amire elmentek innen az atyák, s többen velük a felsővárosiak is. Később, novemberben viszont megtartották a közös bográcsozást. Ez a hagyomány szerint tavasszal történt volna, de elmaradt, s ősszel a szokásos szalonnasütés helyett kerítettek sort rá. 

A Karácsonyt megint együtt köszöntötték a Remete téren. Egy újvárosi családtól kaptak egy gyönyörű ezüstfenyőt. Az asszonyok már a fekvő fát elkezdték díszíteni, az évek tapasztalata segítette őket, hogy minél kevesebbet kelljen létráról dolgozni. Aztán a férfiak vagy tízen közösen felállították, s azóta a szél mozgatja a díszeket. 

Ma egészen más ez a Fősővárosi Kör, mint a régi volt, mondja Szollár Zoltán. A hajdani, százharminc évvel ezelőtti olvasókör tagjainak nem volt tévéje, egymást szórakoztatták, például színdarabot adtak elő. Az írások szerint a 48-49-es szabadságharcot is újrajátszották a színpadon, s akkor már a magyarok győztek. Ma a felsővárosiak autóból integetnek egymásnak, s a vírus, meg a távolság miatt a kapcsolattartó gyakran az internet. Így vannak velük az Új-Zélandon, Németországban, meg a világ más táján, és a Pesten, vagy Érden élő felsővárosiak.

Hamarosan viszont összeülnek, tervezni az idei programokat. Lesz idén is télűző kiszebáb égetés, segítik a Mérey utcai idősotthon lakóit, csatlakoznak a városi programokhoz, így a szemét-kommandó nemrég szervezett várostisztító akciójához, emellett nagyon jó a kapcsolatuk a református közösséggel, miként a katolikusokkal is, együtt szervezik majd Mária nap táján a hagyományos búcsút.