Idén is nagyüzem van a bat-menhelyen

Pilisi István „Pityu” sok mindennel foglalkozott már élete során. Biológusként a denevérmentés immár hosszú évek óta az egyik kedvelt elfoglaltsága a sok közül. (Néhány éve már írtunk az általa „üzemeltetett” „bat-menhelyről”.) Korábban inkább csak bajba jutott, kiszáradt, idősebb denevérek kerültek a menhelyre, azaz Tolnára, Pityu házába. Idén azonban már újszülött, egészen pici bőregerek életben tartásáért és felneveléséért dolgozik gondozójuk, aki egyébként a tolnai gimnázium biológia tanára is.

A kis denevérek tulajdonképpen pont olyan gondoskodást igényelnek, mint az ember csecsemők. Talán még kényesebbek is. Az évek során Pityu egyre tökéletesítette a bat-menhelyi „protokollt”, ami már kezd összeállni a rengeteg tapasztalat alapján. Mára már tudja többek között azt is, hogy az állandó, megfelelő hőmérséklet és páratartalom is kulcsfontosságú a fiatal denevérek életben tartásához.

Pityu ehhez egy némileg átalakított tojáskeltető berendezést vesz igénybe. Az újszülöttek ezen kívül rendszeres (és gyakori) táplálást igényelnek. Ahogy egy ember-babát, úgy őket is 3-4 óránként kell etetni, mama denevér híján megfelelő hőmérsékletű mesterséges táplálékkal. Persze a szoptatás is körülményesebb egy pár grammos állatkánál, mint egy embergyereknél. Cumisüveg helyett Pityu nagyon vékony fecskendőt használ. De már csak azután, hogy rendesen tudnak enni a picik. Mert kezdetben még a folyékony tápanyaggal átitatott porózus anyagot szívogatva jutnak táplálékhoz.

Az étkezés során nagyjából a testsúlyuk 10 százalékát veszik magukhoz a kicsik, ezt előtte és utána történő méréssel ellenőrzi a tanár úr. Vigyázni kell, nehogy a denevér orrába kerüljön a táplálék, ami tüdőgyulladást is okozhatna. A kaja után pedig gondosan meg kell törölgetni a picik száját. Ahogy a kisgyereknél, úgy a denevéreknél is szükség van testápolásra: a hátsó bőrredőjüket fülpiszkálóval meg kell tisztogatni az ürülék maradékától, a szárnyaikat pedig olykor be kell olajozni. Természetesen nem mindegy, mivel etetik a kicsiket. Kezdetben a macskatápszer látszott a legjobb megoldásnak, mára úgy tűnik, a kecsketej az ideális táplálék. Idősebb korban a lisztkukac vált be, de az átmeneti időszakban a lisztkukacot még tejjel kell megtölteni.

Mindezt a procedúrát egészen apró állatkáknál kell alkalmazni, ami nem könnyíti meg a gondozó dolgát. Törpilla például csupaszon, mindössze 0,8 grammos súllyal került a bat-menhelyre, Kakasdról. De egy hét alatt megduplázta a súlyát. Meszeskét Szekszárdról mentették a lelkes állatbarátok. Ő már 1,8 grammosként érkezett, míg a Paksról beszállított árva, Szőrmók (ahogy a neve is mutatja) már viszonylag fejletten, legalábbis szőrösen érkezett.

Pityu a tapasztalatokról, a felmerülő problémákról szakemberekkel is konzultál. Azt reméli, hogy sikerül felnevelnie ezt a három újszülöttet is. Akiket, ha már tudnak repülni, valamelyik denevérkolóniába szeretné visszajuttatni.

Fontos lenne a szemléletváltás
Az emberek zöme a denevérekre minimum tartózkodóan, nem egyszer viszolyogva, sőt, gyakran egyenesen félelemmel tekint. Még manapság is él például az az egyébként fals vélekedés, hogy vigyázni kell velük, mert előszeretettel belegabalyodnak az emberek – főleg a hosszú hajú lányok – hajába, és ez az elképzelt kép sokakat horrorszerűen sokkol.

A denevérek valójában nem igazán keresik a hosszú hajú lányok társaságát. Viszont nagyon hasznos állatok, óriási mennyiségű rovart, például szúnyogot fogyasztanak el. A denevérek megítélésében fontos lenne a szemléletváltás, hogy minél többen igazi valójukban ismerjék meg ezeket az emlősöket.

Magyarországon 28 féle denevérfaj létezik. Meghatározásuk a fogaik alapján is lehetséges, de a szakemberek a denevérek tájékozódásához használt ultrahangok frekvenciája alapján is el tudják különíteni a fajaikat.