Az emlékfánál idézték fel a bukovinai székelység megpróbáltatásait

A helyszín méltó lehetőséget biztosít a három népcsoport megpróbáltatásait felidéző rendezvényeknek. Szombaton délután a madéfalvi veszedelem 259. évfordulója alkalmából a bukovinai székelyek kálváriájára emlékeztek a jelenlévők. A mucsfai dalkör által szervezett eseményen – melyen ott volt Katona Csaba, a község polgármestere is – nemcsak helybeli, hanem környékbeli érdeklődők is részt vettek.

A magyar Himnusz eléneklése után Biliczkiné Máté Mária, a dalkör vezetője köszöntötte a közönséget. Ezt követően Lőrinczné Dávid Mária, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége alapító tagja, volt országos elnökség tag tartott beszédet. Felidézte a székelységet 1764-ben Madéfalván ért tragédiát, majd végigkövette a császári önkény elől Bukovinába menekülő népcsoport sorsát egészen a XX. századig, a Baranyában, Tolnában való, ugyancsak viszontagságos előzményekkel terhes letelepedésig. A kor hangulatát érzékeltetve Tamás Menyhért Kossuth- és József Attila-díjas, bukovinai, hadikfalvi születésű költő, író Temetetlen temetők és a Fájdalmak rétje című verseiből is elmondott egy-egy részletet. Mindeközben közreműködött a mucsfai dalkör, alkalomhoz illő, bukovinai népdalokat előadva.

Megindító mozzanatként az emlékfánál a tisztelet koszorúit két, egykoron Bukovinában született, idős mucsfai lakos helyezte el. Andrásiné Dávid Katalin 1933-ban, Zsók Piusz 1936-ban látta meg a napvilágot, egyaránt Andrásfalván. A rendezvény zárásaként felcsendült a régi és a mostani székely Himnusz. Az érdeklődők mindemellett megtekinthették a helyszínre vitt asztalon elhelyezett, azon kordokumentumokat is, melyek a bukovinai székelyek 1944/45-ös, szenvedésekkel teli vándorútját mutatták be.