Hívatlan látogató

 A dolog mindig kétesélyes: vagy teljesen alaptalan a félelmünk, vagy van benne valami. Ha az első igaz, akkor utólag kellemetlenül érzi magát az ember, hogy mindenben csak a rosszat látja. Mindez azért jutott eszembe, mert a házban, ahol harminckét családdal együtt lakunk, a minap furcsa látogató érkezett. Egy negyvenes, magas, jól öltözött, megnyerő modorú férfi csengetett be az egyik lakásba, ahol egy idős néni éppen otthon volt, és mivel pont a vízszerelőt várta, egyből ki is nyitotta az ajtót. A férfi rögtön a szobában termett, és mire a néni rájött, ő nem az, akit várt, a hívatlan vendég már fel is mérte a lakás anyagi lehetőségeit. 

A néni nagy nehezen kipaterolta a látogatót, aki még eközben is próbált információhoz jutni, arra volt kíváncsi, kik laknak a többi lakásban, fiatalok, idősek, egyedül élők, ki mikor dolgozik. Szegény néni úgy megrémült, alig várta hogy végre valaki hazajöjjön, és elmondhassa neki – pont nekem –, mi történt. 

Abban maradtunk, hogy másnap reggel felhívom a rendőrséget. Így is lett. Elmondtam a történetet, meghallgatták és azt a tanácsot kaptam, hogy azonnal hívni kellett volna őket. Ilyen esetben rögtön a helyszínre mennek. Nem kell feleslegesen aggódni amiatt, hogy talán túlbuzgók vagyunk a hívással. Inkább három felesleges riasztás, mint egyszer egy elmulasztott. Aztán már csak rögzíteni lehet a következményeket, mondta az őrnagy.