Balatoni manómesék

Egy csodás nyári napon Marcsi és Misi vidáman strandoltak egész nap a Balaton partján. Fürödtek, homokvárat építettek, és élvezték a napsütést. Mikor délután hazafelé indultak, a család még megállt bevásárolni.

Ahogy a boltban sétáltak, anya hirtelen megállt, és mosolyogva így szólt:

– Ma este tábortüzet rakunk a kertben, és szalonnát fogunk sütni a nyársakon!

– Igazán? – kiáltotta Marcsi. – Ez csodás lesz! De én süthetnék inkább virslit?

– Persze! Majd csinálunk különböző nyársakat– nyugtatta meg anya.

– Alig várom! – tette hozzá Misi.

Gyorsan beszerezték a szükséges dolgokat: szalonnát, kenyeret, zöldségeket és egy kis édességet is. Amikor hazaértek, már készülődtek is az esti programhoz. A kert közepén egy biztonságos helyen elkezdték a tábortűz előkészületeit.

Amikor leszállt az este, a tűz lángjai vidáman pattogtak, és a család körbeülte a meleget árasztó tűzrakást. Misi és Marcsi izgatottan forgatták a nyársakat, miközben a szalonna sercegve sült.

– Nagymama, mesélj nekünk, milyen volt, amikor anya még kislány volt – kérlelte Marcsi.

– Igen, meséljetek! – csatlakozott Misi is.

– Amikor anyátok kislány volt, mi is gyakran ültünk ilyen tábortűz köré. Akkoriban nem volt ennyi program, mint most, de mi mindig kitaláltunk valami érdekeset. Gyakran összegyűltek az unokatestvérek és a barátok is a kertünkben. A nagy melegben pedig egymást locsolták a slaggal játék közben. Ó, mennyit nevettek és szaladgáltak!

– Igen, a nagyi pedig veszekedett velünk, hogy meg fogunk fázni. Emlékszem, egyszer egy különösen szép nyári estén tábortüzet raktunk a kertben. A tűz fénye és melege körül ültünk, és nagymama mesélt nekünk. Olyan jó volt hallgatni a történeteket a régi időkről. De a legjobb az volt, amikor a barátokkal és az unokatestvérekkel együtt játszottunk. Egyikünk sem maradt szárazon, amikor a slag előkerült!

– Igen – mosolygott nagymama –, és mindig tarottunk esti szalonnasütést is. A nyársakat saját kezünkkel faragtuk, és a kertből szedtünk hozzá zöldségeket.

– És ti is könyörögtetek, hogy meséljen még? – kérdezte Misi.

– Persze! – nevetett anya. – Mindig kértünk még egy mesét. Néha olyan sokáig meséltünk, hogy észre sem vettük, milyen késő van.

Ahogy a tűz lassan kialudt, és a szalonnasütés véget ért, az esti fürdés után pedig a gyerekek szorosan összebújtak a takarók alatt.

– Olyan jó volt ez a nap – mondta álmosan Marcsi.

– Igen, és a mesék is csodásak voltak – tette hozzá Misi.

– Álmodjatok szépeket, gyerekek – suttogta nagymama. – Holnap újabb kaland vár rátok.

És így, tele élményekkel és boldog mosolyokkal, aludt el Marcsi és Misi, de a tábortűz melege és a mesék varázsa örökre megmarad emlékeikben.

Tovább olvasnád a manók történetét?

Forrás:  likebalaton.hu