Földrajz fenoménok fémjelzik a gimnáziumot

Földrajz fenoménok nevelésében is jeleskedik a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. A diákok az elmúlt tanévben a tantárgy nyolc jelentős versenyén indultak, és meglepő módon kilenc első helyezést értek el. A magyarázatot Gruber László, a siker kovácsa adta meg számunkra.

A tanítványok sorozatban győztek

– Vegyük sorra a megmérettetéseket – javasolta az intézmény földrajz-történelem szakos tanára, aki egyébként a közelmúltban kapta meg egykori egyetemétől a Földrajz Nagykövete címet. – A 2023-24-es tanévben tizenöt dobogós helyezést hoztak el diákjaink országos és nemzetközi versenyekről. A kiemelkedő eredmények sorozata idén februárban a Zöld Gömb című televíziós vetélkedővel indult. A Kis Nikolett-Hudvágner Márton-Szőcs Levente-Papp András összetételű csapatunk esélyt sem adott a többieknek. A Lóczy Lajos Országos Földrajzversenyről Kerekes Kata aranyéremmel, Feith József bronzéremmel tért haza, mindezt tetézte a terepi részen elért különdíj. A Less Nándor Földrajzversenyen új névvel ismerkedhetett meg a szakmai közönség. Bischof Mártonnak sikerült mindenkit maga mögé utasítania, így büszkén vehette át felkészítő tanárával együtt a Less Nándor-plakettet. Ugyanezen a rendezvényen, másik korosztályban Kerekes Kata második, Tóth Vászoly Vata harmadik lett. A Hajdú-Moharos Józsefről elnevezett országos tudáspróbán Feith József győzött, Simon Zita és Kerekes Kata második lett, míg Bárdos András harmadikként végzett. A Mozaik Kiadó által kiírt nemzetközi magyar földrajzverseny döntőjében Tóth Vászoly Vata állhatott fel a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára. A 9-10. évfolyamon Kerekes Kata, Rács Péter és Szabó Gábor Máté révén hármas bonyhádi siker született, hibátlan teljesítménnyel. A maga műfajában talán a „leghúzósabb” a Kovács János Országos Földrajzverseny, ahol Kis Nikolett bizonyult a legjobbnak. Mindent összegezve, az idei tanévben huszonhat diákunk – valamint egy csapatunk – végzett összességében az első tízben. Az utóbbi tizennyolc esztendőben több mint hatvan (!) első helyezést hoztak el földrajzversenyekről gimnazistáink.

Földrajz fenoménok: együtt, munkával

 A siker titka? – tette fel magának is a kérdést Gruber László, majd így válaszolt. – Első körben „fel kell fedezni” azokat a tehetségeket, akik eséllyel indulhatnak tudásuk bizonyítására. Miután „megszólítjuk egymást” – hiszen ez nem csupán a tanár feladata –, megbeszéljük, hogy ki és mekkora fölös kapacitással rendelkezik. Hiszen versenyeredményt elérni földrajzból a heti egy-két tanóra mellett alapvetően lehetetlen. A legfontosabb az, hogy nyerjük el egymás bizalmát! Aztán következhet a közös munka, jórészt délutánonként, esténként és a hétvégén... Természetesen nem tudok minden gyerekkel ugyanannyit foglalkozni. Elsősorban a „kicsiket”, a „kezdőket” támogatom nagy rendszerességgel. A 11-12. évfolyamosokkal szemben pedig jóval nagyobb önállóságot várok el, persze cserben őket sem hagyhatom. Azt azért nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy például az idei versenyszezonban nyolc verseny tizennégy kategóriájában egyforma mennyiségű és minőségű felkészítést tudok vállalni. Így is – bár ezt nehéz kiszámítani – mintegy háromszáz plusz tanórát fordítottam a diákok tudásának csiszolására. Roppant fontos, amit számtalan pedagógus hajlamos elfeledni: először a felkészítő tanár „tanulja meg” a versenyt, ugyanis e nélkül nincs esély a kiváló szereplésre. És ez minden tantárgyra vonatkozik! Lehetséges, hogy ez a legnagyobb munka? Ha a diák mellénk áll, bizalmat szavaz nekünk – jelentős szülői támogatással, amiért mindig is hálás voltam és vagyok, hiszen ennek hiányában megint csak elszállnának az esélyek – már csak egyetlen, bár elég nagy lépés a kiemelkedő szereplés. Nos, ez lenne a rövid „recept”. Mindenki nyugtázhatja, hogy ebben semmi extra nincs, csupán azt csináljuk, ami a feladatunk. Roppant szerencsés embernek tartom magam, hogy nem kell nyomás alá helyeznem a diákokat, amikor egy-egy versenyre jelentkeznek. Ez így van azzal együtt, hogy eléggé kritikus vagyok, ugyanis nálam mindig a minőség, és nem a mennyiség számít! Tanítványaim így is kitartanak mellettem, akár öt-hat évig is. Bár mindig megteszem, de ez úton is szeretném köszönetemet kifejezni diákjaimnak, szüleiknek, és természetesen iskolánknak is, próbálkozásaink töretlen erővel zajló támogatásáért. Ne tűnjék szerénytelenségnek, de az eredmények tükrében talán joggal jelenthetem ki, hogy ezzel gimnáziumunk hírnevét is öregbíthetjük.