A háborúzó felek egyetértettek a háborúzásban

Változik a világ. „A modern ember átalakult árucikké; életerejét olyan befektetésnek tekinti, amivel a legnagyobb profitra kell szert tennie. Elidegenedett önmagától, embertársaitól és a természettől. Fő célja, hogy haszonnal cserélje el szakértelmét, tudását és önmagát másokkal, akik ugyanúgy a hasznot hajtó csereüzletekre törekszenek. Az életnek egy a célja: előbbre jutni. Egy az öröme: a fogyasztás. … Ahogy a felebaráti szeretet helyét átvette a személytelen korrektség, Isten átalakult az Univerzum Rt. távoli vezérigazgatójává; tudod, hogy ott van, hogy ő viszi a boltot (habár valószínűleg elmenne nélküle is), sohasem látod, de elismered a vezető szerepét.”

Ezt írta hetven évvel ezelőtt Erich Fromm az USA-ban, mint akkori és ottani társadalmi problémát. Bernard Saw pedig ezt vetette papírra 110 éve, Angliában, az I. világháború kitörésekor (amihez életrajzírója, Hegedűs Géza fűzött némi magyarázatot).

„Látom, hogy milyen örömmel ragadták meg Anglia és Németország junkerei és militaristái a régen vágyott alkalmat arra, hogy egymást irtsák ki, azért, hogy a saját oligarhiájukat, mint a világ fölött uralkodó katonai hatalmat építsék fel. … Az ügy orvoslása úgy történhetne meg, ha mindkét hadsereg katonái agyonlőnék tisztjeiket, és hazamennének a falvaikba, aratni. (A háborúzó felek egyetértettek a háborúzásban. Az igazi konfliktus nem az uralkodó körök között volt, hanem az uralkodók és a nép között, amelyet ölni és halni küldtek a csataterekre.)”