Hogyan segíthetünk alkoholbeteg szerettünknek? – a család támogatásának szerepe a gyógyulásban

Szekszárdon rendezték meg a „Szenvedélybetegség és hit” szakmai napot, amelyen a Katolikus Szeretetszolgálat és a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat egyesítette erőit a Pécsi Egyházmegyével. Az eseményen szakemberek és egyházi vezetők osztották meg tapasztalataikat az alkoholizmus kezeléséről, valamint a hit szerepéről a gyógyulásban. A családok és a közösségek támogatása kulcsszerepet játszik a felépülésben, ezért a fórum egyik fő kérdése az: mit tehetnek a hozzátartozók a szenvedélybeteg mellett?

Korai jelek felismerése – Mikor van szó alkoholizmusról?

Az alkoholizmus nemcsak az érintett egyén életét rombolja, hanem a család és a közvetlen környezet számára is hatalmas teher. A Katolikus Szeretetszolgálat és a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat szakmai napján kiemelt szerepet kapott az alkoholizmus korai jeleinek felismerése, valamint a hozzátartozók és segítők szerepe a gyógyulásban. Molnár Ferenc, a kecskeméti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője kiemelte: a család, a barátok és a munkatársak sokszor, akár tudtukon kívül is, fenntartják a betegséget. 

„A beteg környezetében ott vannak a cimborák, akikkel lehet iszogatni, és akik tovább buzdítják a beteget. Aztán ott vannak a segítők, akik falaznak neki – például kollégák, akik elnézik az ivást. Ott van az elhallgató, általában a házastárs, aki nem beszél a problémáról, inkább söpri a szőnyeg alá” – mondta Molnár Ferenc. Ez a támogató közeg akaratlanul is lehetőséget ad arra, hogy a beteg tovább haladjon a lejtőn, hiszen nem szembesül azzal, hogy problémája van. A legtöbb esetben a szenvedélybeteg és környezete is nehezen ismeri fel a problémát. A tagadás az alkoholizmus természetes része, és sokszor a családtagok is alábecsülik a jeleket. „Az érintettek és a hozzátartozók is gyakran elbagatellizálják a jeleket, mondván, hogy „csak néha iszik többet” vagy „megérdemli a pihenést”. Pedig a korai felismerés kulcsfontosságú a sikeres segítségnyújtáshoz” – mondta Molnár Ferenc, aki 25 éve kíséri a szenvedélybetegeket a felépülés útján. Az alkoholizmus korai jelei közé tartozik a gyakori ivás, a toleranciaszint emelkedése, a munkahelyi vagy családi problémák megjelenése, valamint a beteg elzárkózása a társadalmi és családi kötelezettségektől. 

Segítségkérés – A család szerepe és határai

A hozzátartozók számára az egyik legnehezebb feladat, hogy felismerjék, mikor kell segítséget kérni, és milyen mértékben avatkozhatnak be a beteg életébe. A szakmai nap előadói kiemelték, hogy a család és a segítők nem tudják megoldani a szenvedélybeteg problémáit helyette, de támogathatják abban, hogy maga kérjen segítséget. A hozzátartozók nem tehetik meg, hogy minden helyzetből megmentik az alkoholbeteget, mivel ez hosszú távon csak mélyíti a problémát. Ahhoz, hogy a szenvedélybeteg szembenézzen a helyzetével, el kell érnie egy mélypontot, amelyen túl már maga is belátja, hogy változtatnia kell. 

„Ez a padlóra került állapot az, ahonnan a beteg saját maga kell, hogy felismerje: változtatnia kell” – hangsúlyozta Molnár Ferenc. Ilyenkor a legfontosabb, hogy a család támogatóan jelen legyen, de ne próbálja meg megóvni a beteget minden következménytől, mivel ez sokszor akadályozza a valódi felépülést.

A hit szerepe a gyógyulásban

Az esemény során a hit és a szakmaiság szoros kapcsolatára is rávilágítottak a résztvevők. Fazekas György, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat lelki vezetője kiemelte, hogy a hit szerepe elengedhetetlen a gyógyulási folyamatban. „Az alkohol rabságából Jézus a szabadító. Amikor a beteg felismeri, hogy saját erejéből már nem képes változtatni, Istenhez fordulhat erőért” – mondta Fazekas György.

A Pécsi Egyházmegye megyéspüspöke, Felföldi László is hangsúlyozta a hit erejét beszédében: „A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el. Ez a szolgálat a sebek gyógyításáról szól, hiszen mindannyiunknak szüksége van arra, hogy talpon maradhassunk.” A püspök szavai rávilágítottak arra, hogy az egyház célja a lelki gyógyulás segítése is, hiszen a szenvedélybetegség nemcsak testi, hanem lelki síkon is zajlik.

Az együttműködési megállapodás új távlatokat nyit

A szekszárdi szakmai nap fontos mérföldkövet jelentett a szenvedélybetegség elleni küzdelemben, mivel itt írták alá a Katolikus Szeretetszolgálat és a Pécsi Egyházmegye közötti együttműködési megállapodást. A Katolikus Szociális és Gyermekvédelmi Szakellátásokat Fenntartók Fórumának meghívására született megállapodás új lehetőségeket nyit a szenvedélybetegek kísérésében és rehabilitációjában.

Felföldi László megyéspüspök és dr. Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója közösen írták alá a dokumentumot, amely hosszú távú támogatást ígér mindazoknak, akik küzdenek az alkoholizmus és más szenvedélybetegségek ellen. „Ez az összefogás lehetőséget nyújt arra, hogy még több emberhez eljussanak a segítő programjaink, és hatékonyabb támogatást nyújtsunk a szenvedélybetegségben szenvedőknek. Szekszárdon novemberben tartunk lelki gyakorlatot, ami kifejezetten a szenvedélybetegségekkel küzdőket várják, akár közvetlen, akár közvetve érintettek.” – mondta Dr. Vajda Norbert. A főigazgató kiemelte, a vallási hovatartozás, vagy keresztény szemlélet egyáltalán nem feltétele a segítő programokhoz való csatlakozásnak. Várnak minden támogatásra szorulót, aki elveszni látja a reményt.  

Hogyan és hol kérhetnek segítséget a családok Tolnában

A szekszárdi RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat nemcsak az alkoholbetegeket, hanem hozzátartozóikat is támogatja. A szolgálat munkatársai szerint rendkívül fontos, hogy a családok felismerjék, szükségük lehet külső segítségre a beteg támogatásában. Az intézmény szakemberei nemcsak a szenvedélybeteg rehabilitációját segítik, hanem a családtagoknak is nyújtanak tanácsadást, lelki és gyakorlati támogatást. „A hozzátartozóknak is szükségük van arra, hogy megértsék, nem az ő felelősségük egyedül a beteg felépülése, de ott kell lenniük mellette, amikor döntést hoz a változtatásról” – emelte ki Kálóczi Andrea, a szekszárdi RÉV intézményvezetője.