2024.09.24. 07:00
Sümegi József Bátaszék Város Díszpolgára kitüntetést vett át
A „Bátaszék Város Díszpolgára” kitüntetést Sümegi József vehette át az idén a település érdekében végzett kiemelkedő munkájáért. Az indoklás szerint, Sümegi József maradandót alkotott a város kulturális és társadalmi élete területén, és tevékenységével elősegítette Bátaszék fejlődését, növelve jó hírét, tekintélyét.
– Bátán születtem és itt nőttem fel testvéremmel együtt. Egyszerű, dolgos szüleim a munka szeretetére és a munkában való kitartásra neveltek, mondta Sümegi József, aki a bátaszéki gimnázium igazgatója, emellett diakónus.
Sümegi József sokat tett Bátaszékért
– Már gyermekként nagyon szerettem a természetet és kisgyermek koromtól érdekelt a múlt, családom és településem múltja is. Ebben meghatározó lehetett az a kisgyermek kori élmény, hogy sokszor bíztak szüleim a szomszédban lakó gyermektelen házaspárra, akiknek háza és kertje a középkori bencés monostor alatt helyezkedett el. Itt a kertben mindig találni lehetett cserépdarabokat, vagy akár fém tárgyakat. Ezekhez mindig történeteket fűztek, és nagyon sokat meséltek a Szent Vér csodáról, Báta kalandos múltjáról – mondta Sümegi József.
– Mikor döntötte el, hogy a pedagógus pályát választja?
– Érettségi után a Pécsi Tanárképző Főiskolára jelentkeztem magyar-történelem szakra. Ebben az érdeklődésem mellett nagy szerepet játszottak azok a kiváló pedagógusok, akik általános és középiskolában tanítottak engem, és példaképeim a mai napig. Mivel már ekkor nagyon érdekelt a kutatás, tanáraim javaslatára átvettek másodévben a szegedi egyetemre, ahol az alapszakjaim mellé felvettem a középkortudomány speciális képzést. Ezekben az években nagyon sokat kutattam. Az Egyetemi Könyvtárban ekkor céduláztam ki a Tolna vármegyei bencés monostorokra vonatkozó forrásokat, amelyek később nagy előnyt jelentettek a publikációk készítésénél. Az egyetemi évek alatt nem is akartam tanár lenni, kutatónak készültem. Amikor végeztem, először az Egyetemi Könyvtárban dolgoztam, majd az egyetemen a középkortudományi tanszéken adtam órákat. Egy ismerősöm hívott, hogy a szegedi Radnóti gimnáziumban ki kellene segíteni. Valaki megbetegedett, és az óráit az év végéig vinni kellene. Ekkor éreztem meg, hogy tanítani, a megszerzett tudást átadni is nagyon jó. Amikor már Bátaszéken voltam igazgató, az egyik kezdeményezésünk igen nagy sikert aratott. Korhű jelmezes felvonulással emlékeztünk Mátyás király halálának évfordulójára. Ez adta utóbb az ötletet a Géza-napi felvonulások rendezéséhez is.
Bebizonyította: a cikádori apátság Bátaszék területén állt
– A gimnázium igazgatójaként az Ön személyéhez köthető a diákköri tudományos esték, előadások elindítása, működtetése. Ezeket a rendezvényeket miért tartja fontosnak?
– Harminchárom éve, 1991 nyarán kerültem Bátaszékre, nagyon fiatal igazgatóként. Nagyon jól esett az a törődés és segítés, amit a megyei gimnázium igazgatóktól kaptam. A Szegeden jól bevált dolgokból igyekeztem itthon hagyományt teremteni. A minden évben megrendezett Géza-napi felvonulás már hozzátartozik a város kulturális életéhez. Több alkalommal, 1992-ben, 1995-ben és 2005-ben tudományos konferenciát szerveztünk a városházán. Szintén a 90-es évekre nyúlik vissza a Tudományos Diákkör által szervezett előadás-sorozat, amelyben feldolgoztam Bátaszék történetét, de nagy érdeklődés kísérte azt a sorozatot is, amikor Magyarország történetét mutattam be úgy, ahogy én látom.
Életem egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy sikerült tisztázni egy évszázados szakmai kérdést és bizonyítani, hogy a cikádori apátság Bátaszék területén állt. Az elkészült romkerttel és a Tájház pincéjében kialakított régészeti kiállítással életem egyik nagy álma teljesült. Ugyanígy kiemelném a bátai kegyhely komplex felújítását, ahol szintén meg tudtuk mutatni az egykori bencés apátság alaprajzát.
Tizenegy éve szentelték diakónussá
– Ön az egyházi kultúra és oktatás területén is több feladatot vállal, diakónussá szentelték és lelkipásztori feladatokat is ellát.
– Tizenegy éve a pécsi megyéspüspök állandó diakónussá szentelt és Bátaszéken kisegítő lelkipásztori feladattal bízott meg, amelyet azóta is végzek., 2004-ben pedig megbízott az újjászervezett egyháztörténeti munkacsoport vezetésével. Ez igazi, nagy szakmai kihívást jelentett, hiszen az ezeréves fennállását ünneplő egyházmegye számos rendezvénnyel, kiadvánnyal készült a jeles évfordulóra. Az itt végzett tevékenységből kiemelném Janus Pannonius újratemetésének előkészítését, illetve az egyházmegyei monográfia elő kötetének szerkesztését, amelynek egyik fejezetét is megírhattam. Emellett 2005-2016 között az egyházmegyei fenntartású oktatási intézmények felügyeletét is elláttam, 2016-ban pedig Udvardy György püspök a Szent Vér kegyhely őrévé nevezett ki. Így a kegyhely komplex turisztikai fejlesztését koodinálhattam, illetve az ott folyó pasztrációs munkát is. Ez ad erőt ahhoz, hogy ezt a sokrétű munkát végezni tudjam.
– A napokban átadott Számvevőszéki épületben megnyílt kiállítás anyagának összegyűjtésében is nagy szerepe volt. Kik segítették ezeknek a tárgyaknak a megtalálásában?
– Szeptember 6-án nyílt meg a Számvevőségi kastély emeletén az egyházművészeti kiállítás és kincstár. A gyűjtemény Bátaszék és az egyházilag hozzá kapcsolódó települések egyházművészeti emlékeit mutatja be. A kiállítás története 1992-ig nyúlik vissza, amikor a cikádori apátság alapításának 850. évfordulóját ünnepeltük. Akkor a Ferenc házban tudományos konferencia volt, amelyhez egy kiállítás kapcsolódott Bátaszék egyházművészeti emlékeiből. Ennek a kiállításnak olyan nagy sikere volt, hogy a következő évben Herendi János plébános rendbe hozatta a templomban a sekrestye fölötti oratóriumot, Schroth Ádám pedig szép egységes vitrineket és posztamenseket készített, így állandó kiállításként funkcionált. Probléma volt azonban a megközelíthetőség, hiszen a szűk csigalépcső miatt idősek, mozgásukban korlátozottak nem tudták látogatni, illetve viszonylag kis helyiség volt, ahova például 10 főnél nagyobb csoportot nem lehetett bevinni. Ráadásul, ahogy a gyűjtemény bővült, egyre inkább raktárhoz hasonlított a kiállító terem, s méltatlan volt a felbecsülhetetlen értékű tárgyak tárolására és főleg bemutatására. A Számvevőségi kastély megvásárlása és felújítása megteremtette a lehetőségét, hogy a gyűjtemény méltó helyre kerüljön. A kiállítás tematikus. Az első teremben a barokk kor hangulatát idézzük meg. Itt kaptak helyet a páratlan ötvösgarnitúra mellett az Orbán kápolna eredeti képei, a régi templom szobrai, az a hordozható Mária szobor, amelyet a hagyomány szerint az ide települő németek hoztak magukkal Schwarzwaldból, valamint az 1878-ban elbontott bátai plébániatemplom oltárának barokk elemei. Ebből a teremből két bemutató szoba nyílik. Az egyik a Hermann Egyed emlékszoba, a másikban az új templom részére készült tárgyak és 18. századi könyvek találhatóak. Az egyik vitrin a templom felszentelésére 1903-ban készült ötvösgarnitúrát mutatja be, ide került két szobor, Leiwicsh Róbert alkotásai, aki a templom egész belső szobrászati munkáit készítette, de itt látható Hermann Egyed ezüst kelyhe és miseruhája és az a miseruha is, amelyet az 1938-as Eucharisztikus kongresszuson használtak.
A negyedik teremben vannak a textilek, zászlók és miseruhák. Számos 18. századi miseruha mellett itt látható a templom felszentelésére készült több miseruha garnítúra. Legértékesebb ezek közül a felszentelési palást, amelyet arannyal hímeztek, illetve az a garnitúra, amelyben a felszentelést végezték, és amely a hagyomány szerint Bécsben készült és Ferenc József ajándéka volt a felszentelésre.
– Kérem, mutassa be a családját
– Házasságot 1988-ban kötöttem, feleségem is pedagógus. Kezdetben mindketten Szegeden dolgoztunk, majd 1991-ben költöztünk Bátaszékre. Itt születtek a gyermekeink, akik azóta már felnőttek, dolgoznak. Nagyon szeretem a természetet és szeretek olvasni, főleg a klasszikusokat nagyon szeretem.