Mégis ki tesz ilyet?

Nem szívesen olvasok olyan esetekről, amelyekben állatkínzásról írnak. Mindig értetlenül állok az előtt, ha valaki merő passzióból okoz fájdalmat egy másik élőlénynek, és örömét leli a szenvedésében, vagy bezárva, esetleg kikötve sorsára hagyja szerencsétlen állatot, és nem gondoskodik róla. Időről időre szerkesztőségünkbe is eljut egy-egy ilyen történet.

Nemrégiben arról adott ki közleményt a Tolna Vármegyei Főügyészség, hogy egy család egy ablaktalan, szellőzetlen tárolóba zárta a nyolc éves kutyáját, amely a nyári meleg miatt felforrósodó melléképületben iszonyú kínok között elpusztult. A napokban pedig a rendőrség adott hírt egy tizenhat éves fiúról, akire a közösségi médiában terjedő információk alapján figyeltek fel. A fiatal az elmúlt időszakban többször is úgy „edzette” a kutyáit, hogy kis testű állatokra uszította őket. Az ebek több állatot megöltek. A fiú ezekről videót és fényképeket is készített.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mégis mire „edzette” a kutyákat, sok jót ugyanis nem sejtet az általa alkalmazott módszer. Mi lett volna, ha azok esetleg kiszökve emberre rontanak, ne adj Isten egy játszótéren találják meg következő áldozatukat? Az is szerepel a rendőrség közleményében, hogy a fiatal a családjával együtt lemondott a kutyáiról. Az, hogy ilyen trenírozás után ezekből az ebekből még jól szocializált kutyák lehetnek, nem valószínű, mint ahogy az ilyesmit elkövető fiatalról is nehéz elképzelni, hogy a jövőben a társadalmi normákat betartó állampolgár lesz.