2 órája
Az enyészet hava a november
A magyar népi kalendárium novembert az enyészet havának nevezi – kifejező, ősi megnevezés, ami magában hordozza az elmúlás és az újrakezdés gondolatát.
Ahogy a fák lehullajtják leveleiket, és minden elcsendesedik novemberben, valóban érzékelhetővé válik az elmúlás, az elengedés – ez az időszak a megnyugvás ideje. November az enyészet hava, az utolsó pillanat, amikor a föld még magába zárja az elmúlt év termésének maradványait, és felkészül arra, hogy tavasszal új életet fakasszon.
Fotó: Farkas Eszter
A novemberi időjárás, a hideg reggelek, a ködös nappalok és a korán érkező sötétség is az elmúlásra emlékeztet bennünket. Nincs már aratás, a munka lendülete alábbhagyott, helyette az advent várakozása veszi kezdetét. Ilyenkor a természet megpihen, és vele együtt az emberek is szívesebben maradnak otthon.
Novemberben emlékezünk halottainkra is, gyertyát gyújtunk, és megállunk egy pillanatra, hogy hálával gondoljunk azokra, akik már nincsenek közöttünk. Ez a hónap különleges kapcsolatot teremt élők és holtak között, hiszen az elmúlás tudata segít jobban értékelni a jelen pillanatait.
Bár november kopár, hideg és szürke, az enyészet hava mégsem csak a veszteségről szól. Az elmúlás ugyanis egyben a megújulás kezdete is. A természet és az ember ilyenkor erőt gyűjt, hogy aztán tavasszal új lendülettel kezdhesse újra. Az enyészet tehát a ciklikus idő része, az élet része, amely megtanít bennünket az elengedés művészetére és arra, hogy az elmúlásban mindig ott rejlik valami új kezdete.
