4 órája
Havazás jön, mi pedig várjuk!
Felnőtt fejjel várom a hóesést, mint egy megkésett karácsonyi csodát. A havazás pedig hosszú idő után újra elérhető közelségbe került. Megírták az újságok is.
Ki hitte volna, hogy eljön az idő, amikor egy fagyos éjszaka vagy egy korcsolyázás emléke, vagy egy nap pillanatai, mikor a havazás miatt lezárták a várost, lesznek a nosztalgia netovábbjai? Élénken emlékszem legutolsó téli korcsolyázásomra. Rég volt, 2013-ban, amikor a tél még tél volt, és nem egy kétes ígéret.
Fotó: Lang Róbert/Somogy Hírlap
Havazás- jó lesz ha fagy, a hó akkor lesz nagy
Akkoriban a Sötétvölgyi- tó és a belvizes szántóföldek jégpályává változtak. Mi pedig úgy éreztük, hogy minimum az olimpiai döntőben vagyunk, csak hát a dupla Axel helyett dupla pálinkás pohárral próbáltuk túlélni a mínuszokat. Akkor még nem tudtam, hogy egy időre az lesz az utolsó igazi tél.
Most meg vadászom a hóval kapcsolatos szalagcímeket. „Jön a hó!” – mondják. Ez biztos? Hó? Ezt komolyan kell venni. El is kezdem a készülődést. A szánkó lepókhálózva, az overálok ellenőrizve. Már csak a régóta várt vendég hiányzik. Ha bibliai fordulattal akarnék élni, azt mondanám, az asztal terítve, a menyegzőre a menyasszony felékesítve – a meghívott azonban csak nem akar jönni.
Mondhatnám, hogy a tél nem csak a havazás, meg a korcsolya élesítés és a legmenőbb szánkó kiválasztása – nem erről szól. Ha végül a hó elmarad, és nem lesz jégvirág sem, maradnak a szóvirágok. Azokkal is lehet dobálózni. Még jó, hogy a szarkazmusomat nem kell letakarítani a járdáról. Szerencsére mindegyikhez jól passzol a forralt bor. Legalább a lelkem melegedjen, ha a talpam alól nem is csúszik ki a jeges talaj.
