Az ólmot számítógépre cserélte

Dombóvár és Tolna vármegye múltjának, értékeinek és hagyományainak kiadványokban, arculati elemekben és kiállításokban való igényes megjelenítéséért Babits Mihály-díjat vehetett át Erky-Nagy Tibor, dombóvári tipográfus a vármegyenapon.

Számos megyei vonatkozású és dombóvári helytörténeti kiadvány tervezése fűződik a nevéhez, így például az „Üdvözlet Tolna vármegyéből!” kötetei, a Wosinsky Mór Múzeum évkönyvei, vagy éppen „A középkori Tolna megye templomai”, a „Tamási – 1919” és a „Stációk – Szekszárdiak a II. világháborúban” című kiadványok. Emellett szerzőként is jegyez jó pár helytörténeti kötetet. Az első 2000-ben jelent meg „100 év Dombóváron” címmel, és Gutenberg 2000-díjjal ismerte el a szakma. Az utóbbi évek munkái az „Egykorvolt utcák, házak, emberek – Dombóvár 1896–1993”, amely 2021-ben jelent meg és az idei kiadású „Gunaras ötven éve” című kötet.

Erky-Nagy Tibor Budapesten tanulta szakmája alapjait

Erky-Nagy Tibor 1956-ban született Baján. Szüleivel – akik vasutasként dolgoztak – egyéves korától Dombóváron él, így életének meghatározó eseményei a városhoz kötik. Az érettségi vizsgát 1974-ben tette le. Ekkor már biztosan tudta, hogy nyomdász szeretne lenni, bár eleinte nem gondolta komolyan ezt a szándékát. A gimnáziumban az első év végén mindenkitől megkérdezték, hogy milyen tervei vannak, ő pedig azt mondta, hogy nyomdász lesz, aztán a következő tanévek végén is mindig ugyanezt a választ adta, s mire az érettségire került a sor, mindenki elhitte, hogy nyomdásznak készül – még ő maga is – idézte fel a pályaválasztáshoz vezető utat.

S bár abban az időben már működött a Dombóváron a Pátria Nyomda, de amikor jelentkezett, éppen nem volt felvétel, így Budapesten, a Szentkirályi utcai Pátria Nyomdában sajátította el a kéziszedő szakmát, ami később igen jó alapnak bizonyult. Már munka mellett végezte el a budapesti Gutenberg Művelődési Otthon négyéves tipográfusképző tanfolyamát, és később az Iparművészeti Főiskolán gyarapította tovább tudását.

Húsz év után jött a váltás

Húsz éven keresztül dolgozott a dombóvári Pátria Nyomdában, majd 1996-ban egyéni vállalkozást indított. Az ólmot számítógépre cserélte, vásárolt egy Apple Macintosh számítógépet, ami hatalmas váltást jelentett az addigiakhoz képest. Erky-Nagy Tibor úgy látja, nincs még egy szakma, ami annyit változott volna alig néhány évtized alatt, mint az övé. – Ahhoz, hogy ma egy könyv nyomdakész legyen, elég egy ember, 1986-ban ugyanehhez még vagy húsz fő munkájára volt szükség – érzékeltette a különbséget.

Hozzátette, hogy a számítógép káprázatos lehetőségeket nyújt, ezerszer szebb és változatosabb dolgokra képes általa az ember, gyorsabban és tisztán lehet vele dolgozni. Az új technika megjelenése rendkívüli felfutási időszakot hozott a tipográfiában. Ami addig csak a képzeletben létezett, az általa már meg is valósulhat. Ezzel együtt a papíralapú dolgok lassan eltűnőfélben vannak. Erky-Nagy Tibor viszont annak a híve, hogy ha megtetszik egy kép, vagy szöveg, azt nyomtassuk ki, vessük papírra, mert így hosszú évtizedekig fennmaradhat. Napjainkban mindent csak digitális adathordozón rögzítünk, arra pedig nincs garancia, hogy ezek évtizedek múltán is rendelkezésre állnak még.

Érdekli a hadtörténet és a vasúttörténet

Erky-Nagy Tibor számára a munkája egyben a hobbija is, ugyanakkor az érdeklődési körébe tartozik a hadtörténet és a vasúttörténet is, illetve édesapja példáját követve szívesen tölti az idejét makettezéssel is. Felesége, Selyem Ágnes egykor bábkészítőként dolgozott a fővárosi Bábszínházban. Két gyermekük született. Veronika Svédországban, Dániel a feleségével Budapesten él.