Aradi vértanúk albuma: ezt is lapozgatta Babits Mihály (videó)

Aradi vértanúk albuma. Ez a címe annak a díszes kiadványnak, amit 1899-ben Ujfalusy Imre ajándékozott – bejegyzéssel ajánlva – az akkor tizenhat éves Babits Mihálynak. Ez az album november hónap műtárgya a Wosinsky Mór Múzeumban. A kötetről és neves tulajdonosairól Ódor János Gábor, az intézmény igazgatója készített átfogó összegzést, ezt idézünk az alábbiakban.

Patinás emeletes ház a Séd-patak mentén

Babits Mihály (1883–1941), a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású alakja életének első öt évét töltötte Szekszárdon, a szülői házban. De iskolai tanulmányai alatt Budapestről és Pécsről szünidőben, illetve édesapjának 1898-as halála után, testvérei és édesanyja visszaköltözését követően gyakran járt haza. A Séd-patak menti emeletes, egykori Kelemen-ház épületében az 1890-es évek végétől lényegében három család lakott. Az 1898-ban megözvegyült Babits Mihályné Kelemen Auróra két kisebb gyermekével a ház hátsó traktusában élt. Édesanyja, Kelemen Józsefné Raácz Innocencia (Cenci néni) és fiatalabb lánya, Ilona (Nenne) a régi ház emeletén, valamint a földszinten Cenci néni Anna nevű lánytestvére és sógora, Ujfalusy Imre.

Babits születésének időpontjában egyik nagyapja sem élt már, és a helyben lakó rokon Ujfalusy egyfajta pótnagypapa-pótnagybácsi szerepet játszott a fiatal Mihály életében. A rokoni érzés és támogatás felerősödhetett az ügyvéd saját gyermekének 1895-ös és Babits apjának korai halálát követően. Ujfalusy végig kísérte és támogatta Babits tanulói, tanári, majd nyiladozó költői pályáját. Babits 1920-ban a vele akkor együtt lakó Szabó Lőrinc által feljegyzett önéletrajzában a következőket mesélte Ujfalusyról. „Nagybátyám ügyvéd volt és háza a főtéren állt.

Gyakran jártam hozzájuk, felesége volt a tantika. (…) Ez az Imre bácsi (…) negyvennyolcban kapitány volt és Perczel Mór tábornok hadsegéde. Később a Bach-korszak alatt besorozták, és katona volt Olaszországban, közönséges baka. Büntetésül vették be. (…) Ez valóságos mintája volt a magyar szónokembernek, Kossuth hatása alatt állt. A házát kisajátították, és hozzánk költöztek, és jól ismertek. Szoktam is neki felolvasni. Egész életében egy fő gondolat töltötte be; a független magyar haza. Az osztrákokat gyűlölte, és mindig ebben a gondolatkörben mozgott. Tőle kaptam mindig ilyen könyveket: Aradi vértanúk albuma, Forradalom negyvennyolcban stb. (…) Érdekes, romantikus szerelmet élt át a feleségével. Valami húsz évig vártak egymásra a katonaság miatt. Hosszú szerelem. Szerencsétlen életük volt aztán, nagyon szerették egymást, és mindig veszekedtek.”

A szabadságharc bátor tisztjeként küzdött

Ujfalusy Imre Szekszárdon született Untermillerként 1830. július 23-án Bona Gábor gyűjtése szerint, a helyi újságban közölt nekrológja alapján viszont 1828. szeptember 18-án. A két forrás más-más szülőket jelöl meg, a második adat a valós, tehát Ujfalusy Ferenc uradalmi számtartó gyermekeként látta meg a napvilágot. 1848 júniusában beállt a Pécsett alakuló 8. honvédzászlóaljhoz. Augusztustól részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember 11-én hadnagy, november 6-án főhadnagy lett, november 24-én már százados a Zala megyében szervezett 56. zászlóaljnál.

Alakulatával 1849 januárjától a Központi Mozgó Sereg, illetve a II. hadtest kötelékében küzdötte végig a szabadságharcot. 1850. február 1-jén besorozták a 20. gyalogezredhez, 1851. március 16-án elbocsátották. Az 1850-es években ügyvédi írnok Pesten, később ügyvéd Szekszárdon. A kiegyezés után egy ideig Tolna megye főjegyzője, majd ismét ügyvéd, a függetlenségi párt helyi elnöke. 1867-től a Tolna megyei Honvédegylet tagja volt. Felesége az 1901-ben elhunyt Raácz Anna volt, egyetlen felnőttkort megért gyermekük, Imre fiatalon hunyt el TBC-ben. Szekszárdon halt meg, 1911. március 17-én.

A Tolnavármegye és a Tolnavármegye és Közérdek című hetilap néhány hír erejéig foglalkozott Ujfalusy Imrével az 1900-as évek első évtizedében. Innen lehet tudni, hogy az idős Ujfalusy 1901. januárban tagja lett a Kaszinó választmányának; 1904. januárban lemondott az ügyvédi praxisról, törölték a kamarából; 1906. szeptemberben a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatója, amely tisztségéről 1909. januárban elköszönt. 1909 októberében adakozott a Perczel-szobor javára. 1911. március 19-i temetésén felvonult a városi elit és az akkor még élő három utolsó honvéd is megjelent ravatalánál.

Az író megmintázta regényében pótnagybácsiját

Ujfalusy Imre és a Babits család kapcsolata jól nyomon követhető a megmaradt, elsősorban családi levelezés alapján. Babits szüleinek 1882. december 16-i esküvőjén Ujfalusy a menyasszony tanúja volt. 1897-től levelezésben álltak, ezek többnyire udvarias gesztusok, a fiatal és ifjú Mihály gyakran köszöni meg az ajándékokat, pénzbeli juttatásokat. Születés- és névnapi megemlékezéseket tartalmaznak, melyekre előzetesen édesanyja figyelmezteti is nemegyszer.

Az ünnepeket Szekszárdon sokszor együtt töltötték az egy házban lakók. 1904 júniusában Babits egy Kosztolányi Dezsőhöz írt levelében arról számolt be, hogy a sorozáson, melynek talán nem véletlen volt tagja Ujfalusy Imre is, fölmentették a katonai szolgálat alól. Babits számára fontos lehetett ez az öreg ügyvéd, hiszen az 1909-ben megjelent, Levelek Iris koszorujából című debütáló kötetéből összeírta a költő az első körben dedikált példányt küldendők sorába Ujfalusyt.

Fentiekből adódóan nem véletlen, hogy a századforduló elmaszkírozott Szekszárdján játszódó, önéletrajzi elemekben bővelkedő Halálfiai regényében Babits az egyik főszereplő, Döme bácsi alakját részben Ujfalusyról mintázta meg, a fiatal Mihály Imruska karakterében keresendő.

„Döme bácsi fia halála után egy utolsó mozdulattal lerázta negóciumait: az ügyvédséggel fölhagyott, a kamarával töröltette magát, egy banknak volt igazgatósági tagja, hetes minden második hónapban, fekete vászonsipkában a rács mögött, megvonni párszor intelligens, öreg névbetűit, nagy kacskaringóját. Semmi egyéb dolga a világon. A fekete vászonsipka rövid epizódjait a megboldogult feleségétől stikkelt háziföveg hosszú korszakai váltották föl. Ezalatt nem ment sehova, vadászfegyvere tétlen függött légynyomos posztján, dörmögött az egész világra, a kormányra, Bábira, Gyulára, és csak Imruskával barátkozott. Imruska állandó vendége lett a Döme bácsi belső szobájának, amely csodálatos múzeum s utcai ablakával egyben színház is volt.”

„S milyen más érzéssel gondolt most Imruska a szabadsághősökre s aradi vértanukra, akikről Döme beszélt, s akik halálba mentek a hazáért! Imruska rájött most a halál ízére, mely elválhatatlanul ott van az élet-íz mélyén, s az egész életet magát hősivé avatja. Micsoda mennyország és micsoda pokol van a halál mögött?”

„Így húzódott be Imrus hosszú délutánokra a szavak és könyvek közé, hol a kevés fáradságába kerülő, de mind unalmasabbá való kötelességen túl kis életének igazi szenzációi is vártak rá. Ott volt az Aradi Vértanúk Albuma, amit Döme bácsitól kapott ajándékba, az elítéltek utolsó napjainak leírásával, rettenetes szenzációjával az előre tudott halálnak; ott volt az apja könyvei közt az Hugo Victor-regény, ugyane témáról. Imrus fölébe emelkedett e könyvekben az életnek, akár egy középkori szerzetes: hisz ez az egy biztos szenzáció mindannyiunkra vár, mindannyian halálra ítéltek vagyunk, s Imrus néha nem értette, hogy ebben a tudatban nem félnek, nem jajgatnak az emberek, hanem nyugodtan végzik napi dolgaikat.”

Aradi vértanúk albuma, a sokat olvasó fiúnak

Ujfalusy Imre számára 1848–49 eszméje szent volt, és egész életét meghatározta ez a fiatal korában bekövetkezett történelmi esemény. Nem véletlen, hogy a gyermek Babits Mihály számára ebből a témakörből adott könyvet az akkor már sokat olvasó fiúnak. Az Aradi vértanúk albuma saját könyve lehetett, hiszen ez a példány a több kiadást is megért könyv 1892-ben megjelent változata volt, amelyet 1899 karácsonyán adott tovább. A szakirodalom ismerte a tényt, hogy Babits Ujfalusytól kapott egy ilyen albumot. Babits is megemlékezett erről 1920-ban, a Halálfiaiban szereplő adatot is ehhez kötötte, azonban eddig még nem mutattak rá, hogy ez a kötet létezik, a Babits Emlékházban, a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményébe beleltározva. A most bemutatott könyvön kívül az intézmény őriz még egy Ujfalusy által Babitsnak ajándékozott kötetet, melyet 1898 húsvétján adott át: Wosinsky Mór Keleti utam című, második kiadású kis könyvecskéjét.