Mosdógondok

Dühít és elkeserít, hogy egyes, a nagy bevásárlóközpontokat üzemeltető cégek mennyire igénytelenek a vásárlóval szemben. Előfordul, hogy a boltokat járva felharsan agyunkban a természet hívó szava. A minap váratlanul engem is szólított a „kötelesség”. A bolt illemhelyén viszont olyan állapotok fogadtak, hogy minden késztetésem pillanatok alatt elillant. 

A koszos kilincset megragadva sikerült átpréselnem magam a leszakadni készülő bejárati ajtón. A helyiségbe lépve orrfacsaró bűz fogadott. Az eldugult piszoárokat – javítás gyanánt – fekete szemeteszsákok fedték. A csempére ragasztott figyelmeztető jelzésnek szánt papír vagy kicsinek bizonyult az írnok számára, vagy kimaradt az életéből az általános iskola első két osztálya, mert a szótagolás nem igazán sikerült neki. A fajansz WC-kagylók ülőkéje sem bizonyult makulátlannak. 

Felmérve az állapotokat némi fejszámolást végeztem, aminek eredménye az volt, hogy az illemhely berendezéseinek rendszeres karbantartása és a helyiségek takarítása nem róna olyan hatalmas költséget az üzemeltetőkre, hogy ne tudnák a szükséges összeget farzsebből kifizetni. Véleményem szerint ez nem a pénzen, hanem a hozzáálláson, az igényességen múlik. A mai kereskedők – tisztelet a kivételnek – azt hiszik, hogy a vásárlók vannak értük, nem pedig fordítva. Ideje lenne megtanulniuk, hogy az üzletek számára csak egy úr létezik: a vásárló.