Veszélyes medúzák lepték el a görög tengerpartot

A nyaralási szezon kezdetén kellemetlen látogatók érkeztek Görögország keleti és nyugati partszakaszának egyes, a turisták által különösen kedvelt partszakaszaira a görög hatóságok tájékoztatása szerint. 

A medúzainvázióval érintett területek közé tartozik többek között Zakynthos, Kefalonia, Paxos, Antipaxos, Amvrakikos Bay valamint Korfu is.

A felsorolt nyaralóhelyek partjaira nagy tömegben sodródtak ki az egyébként nyílttengeri életmódot folytató világító medúzák - számol be róla az Origo. A csalánozók törzsébe (Cnidaria) és a valódi medúzák osztályába (Scyphozoa) tartozó világító medúza-félék  (Pelagiidae) világszerte elterjedtek a meleg-mérsékelt illetve a szubtrópusi öv tengereiben. A Pelagia noctiluca tudományos elnevezésű faj legnagyobb tömegben az Atlanti-óceánnak az egyenlítő és az Északi-tenger közötti területén, valamint a Földközi-tengerben fordul elő.

Pelágikus, azaz nyílttengeri életmódott folytat,

de a széljárás és az áramlatok időnként nagy tömegben sodorják ki a partközeli vizekbe ezeket az erős csalánméreggel rendelkező medúzákat.

A világító medúza a kistestű medúzák közé tartozik, harangjának átmérője 3 és 10 cm közötti, de a zászlószerű fogókarjai sem haladják meg a 20-25 cm-es hosszúságot, viszont a rendkívül vékony tapogatószálai – amelyek erős mérgű csalánsejteket tartalmaznak – akár két méterre is kinyúlhatnak.

Míg magát a barnás-lilás színben játszó kis medúzát aránylag könnyű észrevenni a jól átvilágított vízben, a hosszú, vékony és áttetsző tapogatószálak szinte láthatatlanok. Ott, ahol a parti sekély vízben feltűnnek, jellemzően nagy tömegben sodródnak ki, így ezeken a partszakaszokon nem ajánlott a vízbe menetel.

Mit kell tenni medúzacsípés esetén?

A világító medúza csípése éles, szúró fájdalmat okoz. A csípéssel érintett testtájon bőrpír keletkezik, ami később felhólyagosodhat.

A bőrön át felszívódó csalánméreg heves allergiás reakciókat válthat ki az arra érzékenyeknél,

ami szélsőséges esetben sokkhoz vagy akár halálhoz is vezethet. Éppen ezért komolyan kell venni a medúzacsípést. Az azonnali elsősegély nagyon sokat javíthat az áldozat helyzetén, amit megfelelő körültekintéssel bárki eltud végezni.

A medúzacsípés ellen a legjobb szer az étkezési ecet, ami igen gyorsan semlegesíti a csalánmérget. A medúzacsípéssel érintett végtagot először bő tengervízzel kell leöblíteni. Figyelem!

Nagyon fontos, hogy puszta kézzel ne érintsük meg a csípéssel érintett testtájat,

mert a leszakadt és a bőrre tapadt apró fogószál maradványok ugyanúgy csípnek, mint a medúzáról lelógó fogókarok. Legjobb, ha az elsősegélyt nyújtó személy orvosi gumikesztyűt vesz fel, és így védi magát, miközben leöblíti a csípéssel érintett testrészt.

Ezután háztartási ecettel itassunk át vattát vagy gézt, és azzal dörzsöljük át többször is a csípés helyét.

Ha az áldozaton bármilyen allergiás reakció mutatkozik, azonnal orvost kell hívni.

Sajnos a csípés helye sokáig fáj, égető, szúró érzést okoz, és akár több nap is eltelhet a tünetek tejes megszűnéséig, ami persze tönkreteheti a nyaralást. 

A görög hatóságok tájékoztatása szerint a jelenlegi világító medúza invázió egy-két hetet vehet igénybe.

Az esetenként nagy tömegben partra sodródó elpusztult medúzákat nem szabad megérinteni, a medúzatetemek eltakarítását a helyi hatóságokra kell bízni

A Földközi-tengerben honos medúzafajok közül a portugál gálya, vagy hólyagmedúza (Physalia physalis) tekinthető a legveszélyesebb csalánozónak. A portugál gálya nem valódi, hanem úgynevezett telepesmedúza, hidraállatok sajátos kolóniája, amely nem egyetlen organizmusnak számít, hanem kétfajta polipból álló telep.

A portugál gálya fogófonalai akár 30 méter mélyre is lenyúlhatnak. A portugál gálya csalánmérge nagyon erős,

csípése számos esetben bizonyult halálos kimenetelűnek.

A portugál gálya is csak ritkán kerül partközelbe, a széljárás és az áramlatok sodorhatják ki a sekély vízbe.

A Földközi-tenger területén elsősorban a nyugat-mediterrán medencében, a spanyol Baleári-szigetekhez tartozó Mallorca és Formentera környékén, illetve az Alborán-tenger vizein bukkanhat fel. A Földközi-tenger keleti medencéjében ( az Adriai, a Jón- és Égei-tengeren, illetve a levantei partvidéken) csak rendkívül ritkán fordulhat elő.

Borítókép: illusztráció/Shutterstock