Hogy kerül a mikroműanyag a tányérunkra?

Tudósoknak először sikerült modellezniük, milyen utat tesznek meg a mikroműanyagok a természetben.

View of plastic bags at a supermarket in Santiago, on July 18, 2018. - Chile made history on August 3, 2018 when it became the first country in South America to ban the commercial use of plastic bags. Large businesses have six months to phase out the use of plastic bags, while smaller ones will be given two years to adopt the new rules. Chileans use an average of 3,400 million plastic bags per year and at least 90% of them end up in landfills or in the sea. Only 4% of the 17.5 million population recycles in the country. (Photo by CLAUDIO REYES / AFP)

Forrás: AFP

Fotó: Claudio Reyes

A világ óceánjaiban több millió tonna műanyaghulladék úszkál úgynevezett mikroműanyag-részecskék formájában, amelyek idővel lerakódnak az üledékekben, eljutnak a termőföldekre és az ivóvizekbe.

Az öt milliméternél kisebb műanyagrészecskéket nevezzük mikroműanyagoknak, amelyek legkevésbé tanulmányozott fajtái a mikroszálak. Ezek apró műanyagszálak, amelyek például mosás közben válnak le a műszálas szövetekről. Jelentős részük átjut a vízszűrő rendszereken és a szennyvízzel együtt az óceánba kerül. A szűrőrendszeren fennakadt mikroszálak is a szennyvíziszapban végzik, ezt aztán a mezőgazdaságban hasznosítanak trágyaként, vagy a szeméttelepekre kerül. A mikroszálak emellett számos szennyezőanyag elnyelésére képesek.

A kutatók a legkülönbözőbb környezetekben tanulmányozták már a mikroműanyagokat. A Washingtoni Állami Egyetem építő- és környezetmérnöki karának adjunktusa, Nick Engdahl azonban az első, aki modellezte a mikroszálak mozgását a természetben.

„Azt akartam kideríteni, hogy folyamatos mozgásban, szétterjedésben vannak-e, vagy csak felhalmozódnak egy helyen?”

- mondta Engdahl, aki egy sor különböző szennyezőanyag természetben való mozgását vizsgálja.

A szakember egy fizikára épülő, új megközelítést alkalmazva szimulálta a mikroszálak mozgását és arra jutott, hogy azok hossza, valamint az őket szállító víz sebessége határozza meg, hogy a műanyagok megtelepednek-e a talajban, vagy folytatják-e az útjukat a természetben. Azt is megállapította, hogy a rövidebb mikroszálak mozgása sokkal összetettebb, és jóval gyorsabban mozognak a vízben, mint a feloldódott anyagok.

Engdahl jelenleg azon dolgozik, hogy laboratóriumban végzett közvetlen megfigyelésekkel igazolja és finomítsa eredményeit, amelyeket egy szennyvízkezelőben végzett mérésekkel is ki akar egészíteni. Mint hangsúlyozta, mindez segít pontosabban felmérni a mikroszálak környezeti hatásait, amelyek egyelőre alig ismertek.

A kutatás eredményei a jövőben segíthetik a közösségeket annak jobb megértésében, hogy miért jelentenek világszerte egyre súlyosbodó problémát a műanyaghulladékok és, hogy miért lenne fontos azok mennyiségének csökkentése – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.