Siculia Sancta: az ódon csíkországi világba kalauzoló album jelent meg

Címkék#Székelyföld #Prohászka Ottokár #könyvajánló

Udvarhelyi Nándor kötete professzionális fotókkal és izgalmas leírásokkal röpíti az olvasót az ezeréves magyar határ keleti szegletébe.

Balázs D. Attila

A Siculia Sancta az utóbbi évek egyik legigényesebb kialakítású albuma. Udvarhelyi Nándor kötete professzionális fotókkal és izgalmas leírásokkal röpíti az olvasót az ezeréves magyar határ keleti szegletébe.

Csík vármegyét sajátos kisugárzású templomain keresztül barangolhatjuk be a lapokon, ahol az ódon falképek mellett az épületek rejtett részletei is feltárulnak előttünk. Csíksomlyó mellett többek között Csíkrákos legendák övezte templomát is részletesen tárgyalja a Siculia Sancta. E szent épület környéke egykor a székelyek ősi gyülekezőhelye volt, s talán ezért is díszítik Árpád-kori tornyát az ősmagyar hitvilág alakzatai, révülő és harcoló táltosok, csodaszarvasok.

Lelket melengető érzés kézbe venni ezt az albumot azok után, hogy az utóbbi időkben mennyi támadás érte az erdélyi magyarságot, a székelységet. Gondoljunk csak a hazai baloldal külhoni magyarellenességére, Bukarest állandósult áskálódására, no meg arra, hogy Románia még mindig tagadja a Székelyföld létét.

Nekik is üzen ez a kötet Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök szavaival: „Magyarország határain német, vend, horvát, tót, rutén, román ül. Magyarország hullámos palástját ezek szegélyezik. Csak egyetlen tiszta magyar csíkot varrt az ország szegélyébe a Gondviselés, aranyos, paszomántos csíkot, s ezt a csíkot ma is Csíknak hívják. Ez a Csík egy foszlány Attila népéből, egy csík a régi Hunnia palástjából, mely leszakadt, mikor a palást szétszakadt, s ott akadt fönn a Hargita szirtjein, a csendes erdőségeken, a havasok gerincein, s azóta is ott van.”