Villámra, vadra vadászik a fényképezőgépével

Egy kereskedelmi televízió népszerű magazinműsorának köszönhetően elvileg akár milliók tekinthettek be kedden este munkatársunk, Makovics „Viharvadász” Kornél fényképezőgéppel összeforrott életébe. Pontosabban élete azon szeletébe, melyet a természet különlegességeinek megörökítése fémjelez.

Kollégánkat a világot bejárt szerkesztő, az egyébként szekszárdi gyökerekkel rendelkező Dörmer Csaba kereste fel stábjával együtt és így történhetett meg, hogy ez alkalommal a fotóriporterre szegeződött a felvevőgép. Így kísérhették figyelemmel a tévénézők Makovics Kornél kalandtúráját kedvenc helyszínén, a Gemenci erdőben.

Itt kémleli fáradhatatlanul, ha kell éjjel, ha kell hajnalban, szúnyogok miriádjainak támadása közepette a rengeteg élővilágát, hol különleges leshelyről, hol pedig a környezetbe olvadó álcaruhában. Kollégánk szelíd mosollyal jelentette ki, hogy számára a cserkelés sohasem fárasztó, barátja az ártéri vadon, még az sem okoz csalódást, ha időnként a nagyvadak – őzek, szarvasok, vaddisznók – „láthatatlanná” válnak.

A portréfilm második részében a nézőközönség azt a viharvadászt ismerhette meg, aki a süvöltő, vakító kisülésekkel és dörejekkel koncertező égiháború elől nem menedéket keres, hanem annak közelébe igyekszik. Hiszen így képes elkészíteni azokat a különleges, fantasztikus felvételeket, melyek fájlokba, avagy papír alapú fényképekbe zárják a cikázó villámokat.

Bátorság vagy vakmerőség?

A kérdés néhány ijesztő helyzet láttán jogosnak tűnik: de az biztos, hogy kockázat nélkül nincs üzlet, azaz olyan felvétel, melyet még a világszerte ismert természetfilmes csatorna is megvásárolt a szekszárdi fotóriportertől. Az óvatos vadakat valóban embert próbáló túra árán lehet megközelíteni, erről érzékletesen árulkodik az egyébként a Himaláján is járt Dörmer Csaba kifakadása az ingoványos, csizmát marasztaló terepen: most bántam meg, hogy Kornél nyomába eredtem!