Molli, a tengerimalacok Michael Jordan-je

Bár hamarosan ránk köszönt az év kitüntetett, ugratásairól híres napja, ami most alább következik, mégsem áprilisi tréfa. Nem is kacsa, hanem tengerimalac. Gazdája a Molli nevet adta neki és arról híres, hogy megtanult kosárlabdázni. Persze nem úgy, mint egykoron Magic Johnson, de azért egy számára kialakított mini pályán egy aprócska labdával ugyancsak varázslatos dobásokra képes. Igen, ez világszenzáció, aminek értékét számunkra, Tolna megyeiek számára csak növeli, hogy Molli és gazdája Dombóváron lelhető fel.

De kezdjük az elején. Müller Emma a Dombóvári Illyés Gyula Gimnázium kilencedik osztályos diákja. A tizennégy éves fiatal az állatok elkötelezett barátja. Első, saját négylábúja egy vizsla keverék volt. De, hogy Emma mikor is kapta szüleitől ezt a derék ebet, arra már nem is emlékszik, olyan régen történt. Az immár néhai kutyát egy nyuszi követte, majd az állati társulat tovább bővült, macskával, a sorban az első tengerimalaccal, majd egy újabb nyúllal, később pedig papagájokkal. Az udvaron kacsák hápognak és tyúkok kotkodácsolnak és természetesen van házőrző is egy labrador retriever személyében.

– Ha időt szánunk rá és megismerjük az állatokat, akkor rájövünk arra, hogy különbözőségük mellett is mennyire intelligensek – fogalmazott Emma, magyarázatot adva arra, hogy miért is rajong a házi kedvencekért. Közülük most legfőképpen az újabb beszerzésből származó, másfél évvel ezelőtt hozzá került tengerimalacért. A rágcsálók rendjébe tartozó, okos és ügyes állatkája immár szerepel a Guinness World Records oldalán. Videofelvétel is mutatja, hogy mivel aratott osztatlan elismerést.

– Molli pár hónapos korában került hozzám és nagyon hamar megszelídült – kezdte a történetet Emma. – Amikor már szépen megette a kezemből a jutalomfalatot, elkezdtem különböző trükköket tanítani neki. Először a könnyebbeket tanulta meg, mint például a két lábra állás, a forgás, vagy a karikán átugrás. Amikor már ezek jól mentek, nehezebb gyakorlatokkal folytattuk. Pár nap alatt megtanulta azt, hogy egy kicsi labdát visszahozzon nekem. Majd ezután úgy döntöttem, hogy megtanítom neki a kosárlabdázást is. A malackáimhoz mindig is türelmes voltam. Ha a feladat nem sikerült egyik nap, akár több nap szünetet is tartottunk. Molli azonban nagyon gyorsan tanult. 

Eleinte a palánk mellől dobta be a labdát a ketrec rácshoz rögzített kosárba, pontosabban műanyag gyűrűbe. Egy szép napon úgy döntöttem, hogy megkísérlek vele végrehajtatni egy olyan feladatot, ami világrekordnak felel meg. Ilyen teljesítmény tengerimalactól még nem létezett, így mi voltunk az elsők ebben a kategóriában. Mollinak harminc centiméter távolságról kellett indulnia és mindig visszafutnia a vonal mögé, hogy a szájába fogva felemeljen egy újabb labdát. Azután eljött a nap, amikor harminc másodperc alatt négy labdát beledobott a gyűrűbe! A felkészüléstől számítva több, mint egy év várakozás után kiderült, hogy Molli Guinness Világrekorder lett. Ezt egy hivatalos tanúsítvány, egy oklevél is igazolja. Nagyon büszke vagyok rá!

Talán mondanunk sem kell, hogy Emma kedvenc tantárgya – az angol nyelv mellett – a biológia. Úgy tervezi, hogy felnőttként vagy állatorvos lesz, vagy olyan pszichológus, aki a gyógyító munkájában terápiás céllal szerepet szán az állatoknak is. Az elképesztő produkció pedig ide kattintva tekinthető meg.
 
Semmi köze a disznóhoz
A tengerimalac (Cavia porcellus) – olvasható az internetes Wikipédia vonatkozó címszavában – a rágcsálók (Rodentia) rendjén belül a Cavia nemhez tartozó, külsőre leginkább nyúlra emlékeztető, de nála kisebb testű emlős. Egy kifejlett példány hossza eléri a 20–25 centimétert, tömege 700–1100 gramm. Őseinek természetes élőhelye Dél-Amerika. Nevével ellentétben rendszertanilag semmi köze a disznókhoz. Hallása rendkívül kifinomult, fajtársaik egymással az ultrahang tartományban kommunikálnak. Növényi táplálékkal, főleg fűfélékkel, szénával, ritkábban gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkozik. Könnyen megszelídíthető, barátságos, ám rendkívül félénk állat.