Regöly és Szakály lett a „leggólyásabb” falu

Némi javulás tapasztalható a vármegyénkben fészkelő fehér gólyák számát illetően, de a 2002-ben regisztrált 193 pártól még mindig messze vagyunk – mondta Nagy Sándor, a Magyar Madártani Egyesület Dombóvári Csoportjának titkára, a fehér gólya program felelőse. Két körzetben még hátravan az összesítés, de a szakember már most úgy számol, hogy közel 120 pár fészkelt idén Tolnában. Medinán, Kölesden és Diósberényben is találtak új fészket, de sajnos olyan régit is, melybe tavasszal nem érkezett gólyapár.

Tamási és Paks körzetében emelkedett 2023-ban a gólyapárok száma, Dombóvár és Szekszárd térségében erősen csökken, a legkisebb, bonyhádi térségben stagnál. A legkevesebb gólyapár Dombóvár körzetében költött, a leggyengébb szaporulat a bonyhádi körzetben volt idén. A szekszárdi térséghez tartozó három tipikus gólyás településen szintén nagy a visszaesés. Bátán tizenötről négyre, Bogyiszlón tizenháromról háromra esett a lakott fészkek száma, az ezredfordulón Tolnán nyolc fészek volt, most viszont már csak egy gólyapár fészkel Tolna-Mözsön. A „leggólyásabb” települései a vármegyének Regöly és Szakály, ahol évek óta folyamatos az emelkedés.

Előbbin jelenleg 14, utóbbin 11 fészekben költöttek fehér gólyák. A Tolna vármegyei állomány egyharmada Regölyben, Szakályban, Belecskán és Szárazdon él. Nagy Sándor abban látja az ottani kedvező feltételeket, hogy a Kapos árterének ez a szakasza jobban őrzi eredeti állapotát, így ott továbbra is terített asztal várja e madarakat. A vármegyei szinten évek óta megfigyelhető csökkenés okát viszont csak találgatják. Az egyik ok lehet, hogy olyan kultúrnövények kerültek túlsúlyba, amelyek nem jelentenek a gólyának megfelelő vadászterületet a költési időszakban. Az elmúlt évek aszályai is kedvezőtlenül hatottak, hiszen csökkent a vizes területek nagysága.

Ami az idei fiókaszámot illeti, nem kiugró, de a korábbi évekhez képest jónak mondható. Volt néhány fészek, ahol öt fióka kelt ki és csak kevés, ahol csupán egy. Átlagosan három fiókát számoltak össze a fészkekben – árulta el Nagy Sándor. Az időjárás azokon a helyeken okozott pusztulást, ahol nagyobb viharok voltak. Attalán, Nagykónyiban például a heves esőzés okozta fiókák vesztét. Ahhoz már túl nagyok voltak, hogy a szülők szárnya meg tudja óvni őket, viszont még nem borította toll a testüket, ezért kihűltek.

Ilyenre minden évben van példa. Emellett a kirepülést követő napokban, majd a vonulásban a fiatal madarak harminc-ötven százaléka is elpusztulhat az első évben. Idén megközelítőleg 250 fiatal és 240 öreg madár vonulásával számolhatunk vármegyénkben. A gólyák három-, de inkább négyéves korukban térnek vissza, ám a vonulási útjukon és Afrika különböző területein más és más veszélyek leselkednek rájuk. Kedvtelésből százszámra lövik őket Kis-Ázsiában és van, ahol megeszik ezeket a madarakat, például Mauritániában és Egyiptom déli területein.