Kovács Tibor negyed óráig bírta a Holt-tenger forró vizében

Értő szemmel figyelte meg izraeli útjának különlegességeit Kovács Tibor, de egy festőművésztől ez mondhatni természetes. A szekszárdi alkotó nyolc napon át ismerkedett a közel-keleti ország látnivalóival. Mint azt lapunknak elmondta, az élmények, a formák, színek és legfőképpen a hangulatok újabb művészi inspirációt, ösztönzést adtak számára.

– Első állomásként Tel-Avivban töltöttem pár napot – kezdte úti beszámolóját. – Itt a legnagyobb benyomást az óváros, az úgynevezett Jaffa negyed tette rám, a tengeri kikötő, a rengeteg halászhajó, valamint a központi tér melletti, főképpen zöldséget, gyümölcsöt és szőnyegeket kínáló bazár. Tel-Aviv belvárosa viszont modern, nagyon szép a homokos tengeri strandja. Érdekességet jelent, hogy számos régebbi épület az úgynevezett Bauhaus stílusban épült. Mindent összegezve, jól karbantartott, tiszta várossal ismerkedhettem meg.

Kovács Tibor ezután a Holt-tenger partján folytatta felfedező útját. A déli medence nyugati partján található Ein Bokek településen szállt meg. Mint azt annyi más utazóval együtt nyugtázta, az állóvízbe, annak magas sótartalma miatt valóban lehetetlenség belefulladni.

 – Ha valaki felfekszik a vízre, mint például tettem azt én is, utána csak nagy nehézségek közepette képes felállni – ismertette tapasztalatait. – Háttal a víztükörre feküdve kényelmesen lehet újságot olvasni. Ezen a sivataggal határolt vidéken a gondot az jelentette, hogy a hőmérséklet meghaladta a plusz negyvenöt fokot. A víz hőmérséklete pedig plusz harmincnyolc fokos volt. Negyed óránál tovább nem lehetett a tóban maradni.

Jeruzsálem már élhetőbb éghajlattal fogadta a szekszárdi utazót. Izrael fővárosát egy biztonsági fal választja el a palesztin területektől. A falat helyenként ellenőrző kapuk szabdalják, itt katonák ellenőrzik a belépni szándékozó személyeket, kiszűrendő a terrorista gyanús elemeket. 

– A főváros négy részből áll: van egy zsidó, egy keresztény, egy örmény és egy arab-muszlim negyede – folytatta Kovács Tibor. – A Via Dolorosától kezdve a Szent Síron át az olajfák hegyéig valamennyi szent helyre elzarándokoltam. Átmentem az arab negyedbe is, itt a judaizmus és az iszlám által egyaránt  szent helyként tisztelt Templom-hegyen a Szikla-mecsetet kerestem fel. Ez az aranyló tetejű dóm az iszlám híveinek szent helye. A kuriózumok sorát gyarapította az az osztrák hospice-ház, ahol igazi bécsi kávét ihattam.

Kovács Tibor festeni nem tudott Izraelben, erre nem volt sem idő, sem lehetőség. Ugyanakkor az út olyan különlegességekkel szolgált, melyek előbb-utóbb  visszaköszönnek majd vásznain. Nem feltétlenül a tárgyakról, épületekről, emberekről van szó. 

– Jeruzsálemben a homokköves építkezés vörös színvilága ragadta meg képzeletemet – mondta. – Ezek a jellegzetes, meleg színek nagyon inspirálóak számomra. A színeket, árnyalatokat tehát mindenképpen beépítem majd néhány új alkotásomba. Ezzel folytatok egy hagyományt, gyakorlatot: a trópusi útjaimon, Dominikában, Kubában, Mexikóban megélt hangulatok ugyancsak visszaköszönnek több művemben is.