Gyógyászati alkalmazása nem új keletű, magját, levelét kérgét is használták

A vadgesztenye, más néven bokrétafa, lógesztenye a Balkán térségben, Elő-Ázsiában honos lombhullató fa. Magyarországon és Európa többi részén dísznövényként ültetett díszfa, kertek, parkok kedvelt növénye, gyakori útsorfa. Közismert növény köszönhetően díszítő, jellegzetes lombjának és virágának a tavaszi időszakban, valamint barna, dió méretű fehér köldökfoltos magjainak, ami a gyermekek kedvence. 

Gyógyászati alkalmazása nem új keletű: régebben a növény magját, levelét, kérgét is használták a népi gyógyászatban, ma jellemzően a vadgesztenye magja szolgál gyógynövényes készítmények alapanyagául. Hazánkban a vadgesztenye gyűjtött gyógynövény, és bár gyűjtése az utóbbi években főként nemzetközi piaci trendek miatt stagnál, így is a legfontosabb gyűjtött fajok közé tartozik.

A vadgesztenye magját lóeleségként és a lovak köhögésének enyhítésére használták a régi időkben, a lógesztenye elnevezés is innen ered. Levelét a népi gyógyászatban köhögéscsillapítóként, bélhurut, belső vérzések gyógyítására, külsőleg pattanásos bőr kezelésére használták. Kérgét kelések, bőrbántalmak ellen alkalmazták a hagyományos felhasználásban. 

Malária gyógyítására a kínafa kérget is helyettesítették a szárított kéreggel, cseranyagtartalma révén pedig fontos bőrcserzőszernek számított. A vadgesztenye kéregből kivont eszkulin külsőleg összehúzószer, napvédő készítmények alkotórésze, mivel az ártalmas UV-sugárzást elnyeli.

A magot a népi gyógyászat főként vizenyők, értágulatok, lábszárfekély, ödémák megszüntetésére alkalmazta, a modern fitoterápiában hasonló területeken használják ma is.

Ezenkívül reumatikus fájdalmakat, különböző eredetű vérzéseket is kezeltek vele. A magból az ipar zsírosolajat, alkoholt, cserzőanyagot, valamint dextrin ragasztóanyagot is előállít, szaponintartalma révén mosószer is készíthető belőle.