Mézeskalács kastély díszlik a terepasztalon

Madártávlatból is megtekinthető Lengyel község, anélkül, hogy repülőgépen szállnánk fölé. Az épületek kicsinyített, hű másai a Faluházban található terepasztalon sorjáznak egymás mellett. Látványos, színes, sőt, illatos alkotás együttesről van szó, hiszen mézeskalácsból valósult meg. Köszönhetően egy öntevékeny helyi szerveződésnek, melynek tagjai erre a különleges építő munkára fordították alkotó energiáikat.

– A történet tavaly kezdődött, amikor is létrehoztam egy internetes csoportot – mondta el lapunknak Bakó Krisztina, aki kovásza volt a szervezésnek. – Ebbe a csapatba hívtam azon személyeket, akikről úgy gondoltam, hogy szívesen segítenének a kezdeményezés, azaz a mézeskalács falu megvalósításában. Nagy örömömre egyre többen jelentkeztek, és hamarosan el is kezdődhetett a munka.

Tegyük hozzá, Bakó Krisztina vezetésével. Ami érthető is, hiszen cukrász szakmájának köszönhetően, kiváltképp a sütemény készítés terén, mindenkit szakavatott tanácsokkal láthatott el. Ezzel együtt mások is hozzájárultak ötleteikkel, javaslataikkal, gyakorlati útmutatásukkal ahhoz, hogy valamennyi mézeskalács építmény leképezze az eredetit, méretarányosan, szó szerint „aprósüteményként”. A múlt évben tett, már akkor is biztató első lépések után a csapat idén, azaz most novemberben fordult igazán nagy lendülettel a célegyenesbe. A Faluházban együtt sürgölődött a nyugdíjas óvónő, a szobafestő, a pedagógus és a földműves, hogy csak néhány foglalkozást említsünk a közösség összetételét tekintve. 

Szabó Sándor – apósával együtt – mezőgazdasággal, főképpen gyümölcs termesztéssel és gyümölcslé készítéssel foglalkozik. Év közben, tavasztól őszig, amikor a földeken a munka dandárja van, eléggé elfoglalt, akárcsak a többi, hasonló tevékenységet űző ismerőse. Éppen ezért döntött úgy – illetve tett így több férfi munkatársa is –, hogy rendszeresen ott lesz ezen a téli mézeskalács készítésen. Azt is elárulta, hogy azért a feleségek, asszonyok legendás rábeszélő képessége is közrejátszott az invitálás elfogadásában 

– Ez egyfajta csapatépítő, közösség erősítő tréningnek is beillett – jellemezte az önmagán túlmutató, öntevékeny összejövetelt. – A mézeskalács sütést alapvetően az asszonyok végezték, mi férfiak inkább a díszítésben jeleskedtünk. Emellett pedig készítettük a forralt bort, a retró szendvicseket, főztünk is, ha úgy adódott, ezzel is megalapozva, fokozva a jó hangulatot.

Mindent összegezve, öt hétvégén át közel huszonöten-harmincan nyújtották, szaggatták, sütötték serényen az otthonról hozott alapanyagot, a már meggyúrt tésztát.  

– Kartonpapírból sablonokat készítettünk, majd a tepsi méretben sütött mézeskalács lapokat tapéta vágó késsel szabtuk a megadott méretre – engedett betekintést a szakmai fogásokba Bakó Krisztina. – A különböző mintákat indigóval rajzoltuk meg.

A nagy mű kezdett testet ölteni. Immár teljes pompájában emelkedik a terepasztalon az Apponyi-kastély, továbbá az egykori kiskastély, a Faluház, a templom, mögötte az Apponyi-sírhely, a polgármesteri hivatal, udvarán a székelykapuval, a buszfordulóban található betlehemes, valamint számos lakóház. 

Ez a mézeskalács Lengyel jelenleg a Faluházban tekinthető meg, előre egyeztetett időpontban. A szervezők remélik, hogy idővel – némi utólagos simítást követően – helyet kap az általános iskolában, egy ottani teremben. Így nemcsak alkalmanként, hanem rendszeresen is az érdeklődők elé tárulhat, a maga festői mesevilágával és jellegzetes mézeskalács illatával.