Kell az ellenség!

Van magyarázata a fenti, kesernyés tréfa közreadásának. Egy hírportál a napokban közölte hazai egészségüggyel foglalkozó sorozatának újabb részét. Ebben szerepel az a megállapítás, hogy népbetegségeink között előkelő, ha nem vezető szerepe van az elmagányosodásnak.

Bár ez nem vigasz számunkra, nem kizárólag magyar jelenségről van szó. Sokatmondó adalék, hogy például Nagy-Britanniában és Japánban magányügyi miniszter kinevezésével is igyekeznek enyhíteni ezt a súlyos problémát. A hírek szerint az átütő siker még igencsak várat magára.

Ez nem is meglepő, tudva azt, hogy a társadalmi folyamatok adott esetben ellene hatnak a legnagyobb jószándékkal bevezetett intézkedéseknek is. Egy-egy, önmagában hasznos rendelet lehet átmeneti enyhülést hozó tapasz a seben, de attól még a betegség okai nem tűnnek el. Sok orvos tudna mesélni erről...

Az emberiség mértéktelenül szaporodik, ennek ismeretében azt gondolhatnánk, hogy egyre többen vágynak magány után. Ám ennek majdhogynem az ellenkezője igaz. Sokasodik azok száma, akik akár így is panaszkodhatnának: nincs senki, akihez egy rossz szót szóljanak!

Eljön az az idő, sőt, már itt is van, amikor nemcsak a barátainkat, hanem az ellenségeinket is meg kell becsülni – vetette papírra egy kiváló aforizma gyártó. Ugyanis akinek ellensége van, az már nem is olyan magányos.