2024.07.26. 11:30
Krétai kalandozás báránysülttel és pálmaligettel
Ismét felfedező útra indult a túramotoros csapat. Ez alkalommal krétai kalandozás adott maradandó élményeket a hat tagú társaságnak. Porhanyós báránysültet ettek a különleges tó partján. Tengerparti álomstrandon hűsítették magukat.
Kancsár J. Zsolt és párja, Bódis Mariann egy krétai tengeröbölnél
Fotó: Beküldött fotó
Krétai kalandozás töltötte fel új élményekkel a Kancsár J. Zsolt vezette túramotoros csapatot. A Szekszárdon élő, mentőautó vezetőként dolgozó vasparipa lovag hatodmagával vágott neki az útnak, tizenhárom nap alatt négyezeregyszáz kilométert teljesítve. Tegyük hozzá: balesetmentesen! S miképp korábban, a nyeregben most is ott ült mögötte párja, Bódis Mariann.
Éjszakai átkelés a szigetre
Korábban már indított expedíciót Korzika, Málta, Szicília és Ciprus szigetére, de egy-egy felfedező úton bejárta a Balkán és Kis-Ázsia egy részét, valamint Marokkót és a skandináv országokat is. Élményeit eddig két, szép kiállítású könyvben összegezte. Eredetileg úgy tervezte, hogy idén nyáron Egyiptom, illetve Grúzia kies tájain dübörög át társaival együtt, de ez a szándék, különböző okok miatt, nem valósulhatott meg. Így ugrott a bakancslista elejére a tartalékban tartott Kréta. A görög sziget meghálálta a választást és különleges élményekkel ajándékozta meg a társaságot.
Erre a Földközi-tenger ölelte földdarabra nem is olyan egyszerű eljutni, legalábbis motorral. Mert először is át kell vágni a Balkán félszigeten. A felfedezők nem vesztegették az időt, csakhamar maguk mögött hagyták Szerbia és Észak-Macedónia zord tájait, s két nap elteltével már meg is érkeztek a Szekszárdtól ezerháromszáz ötven kilométer távolságra található görög fővárosba. Athénban, az Akropolisz tövében történt egy váratlan esemény: egy idős, ausztrál hölgy rosszul lett és Kancsár J. Zsolt közbeavatkozásának, mentőápolói szakértelmének köszönhette az ilyenkor szükséges, stabil oldalfekvést.
A csapat naplemente idején hajózott be a Krétára tartó, gigantikus kompra. Kilenc óráig tartott az út, aminek megvolt a kellő romantikája. Ugyanis a vasparipa lovagok a fedélzeten, a csillagok alatt, a tenger morajlása közepette ringatták álomba magukat. Mire felébredtek, a hajó már ott horgonyzott Kréta szigetének fővárosa, Iráklio kikötőjében. Káprázatos látvány tárult eléjük, ugyanis a tintakék tenger partjától alig néhány kilométerre már kétezer méternél magasabb hegyek emelkednek.
A vadregényes környezetet számos helyen – ez esetben alapvetően a hegyvidéki területekről van szó – különös lakóközösségek teszik egzotikussá. Kancsár J. Zsolt úgy fogalmazott, hogy mintha valamilyen elzárt és szegénységben élő, mexikói tartományban találta volna magát. Az embereken sombreróra hasonlító fejfedő van és ugyanolyan ütött-kopott pick-up kisteherautókkal közlekednek, mint amilyeneket a Mexikót bemutató filmekben láthatunk. Közlekedési szabályok errefelé nem érvényesek, egyszer éppen, hogy a motoros csapat előtt fékezett egy olyan terepjáró, amit kisgyerekek vezettek.
Krétai kalandozás egy kis pihenővel
A tengerpart és övezete természetesen más, az ezen a részen élő emberek legalább annyira görögök, mint amennyire azok szárazföldi honfitársaik. Kancsár J. Zsolt és társai itt éppenséggel a szabályok rigorózus alkalmazásának lettek szenvedő alanyai. Egy kisebb középkori vár gondnoka a rendőrség értesítésével fenyegetőzve akadályozta meg az építmény fényképezését. A Szamariai szurdokba vezető gyalogtúrán három parkőr ugyancsak erőteljes fellépéssel vonta felelősségre a dobozos sört is betárazó felfedezőket. Haragjukat az sem enyhítette, hogy ezt a behűtött italt a túrázók éppen a park büféjében vásárolták.
Ezen kellemetlen epizódoktól eltekintve a hat utazót mindenütt görögös vendégszeretettel fogadták. Maradandó konyhaművészeti élményt jelent az egyszerre kék, zöld és türkiz színű Kournas-tó partján elfogyasztott, valószerűtlenül porhanyós báránysült, amit kilogrammos adagokban tett a tányérra a szakács. A látnivalók külön újságcikket érdemelnének, hiszen Kréta egyedülálló ókori és középkori örökséggel rendelkezik. A csapat sem hagyta ki az egykori minószi civilizáció központjának, Knósszosznak a romjait. Az utazással járó és a mintegy negyven fokos hőség okozta megpróbáltatásokat a felfedezők a sziget keleti részén, Vai festői strandján pihenték ki. Kancsár J. Zsolt már sok helyen járt, volt lehetősége megismerkedni Európa, Kis-Ázsia és Észak-Afrika tengerpartjaival: de elmondása szerint ez a krétai álom strand, övezve a földrész legnagyobb természetes pálma erdejével, minden más hasonló helyszínen túltesz.