Nyári tábor, diákévek, összetartozás-élmény

Így van ez jól, hiszen emlékeimben kutatva még most is elevenen él bennem az a kéthetes nyári tábor, mely Vaskúthoz köt, ahol a nyár közepén éppen barackot szedtünk. 

Valaki meghúzta a vészféket

Emlékszem, valamelyik fiú az osztályból mindjárt az odaúton - vonattal mentünk - meghúzta a vészféket, amiből lett nagy ribillió. Persze senki nem vállalta a balhét. De egymást sem buktattuk le. Nagy volt az összetartás.

A bentlakásos táborban a diákok felügyeletével megbízott jóképű orvostanhallgatóba sok lány szeretett bele, és egymást váltva vonultunk a betegszobára, természetesen színlelt problémákkal.

Melyik nyári tábort is válasszák? 

Jó pár évtizede még nem volt ennyi tábor, mint most, amikor a szülők a bőség zavarától szédülten kapkodják a fejüket, hogy melyiket is válasszák. Egyesületek, magánszemélyek, vállalkozók, cégek kínálnak most sokat ígérő lehetőségeket gyerekszerető pedagógusok felügyeletével. 

Ma szülő legyen a talpán, aki könnyedén eldönti, hogy a gyerekre hallgasson-e, (tök buli, a Pisti is odamegy) és kifizesse a csak Pistiék pénztárcájához mért borsos árat, vagy inkább saját élményeiből merítve megpróbálja rábírni a gyereket egy egyszerűbbnek ígérkező táborra. A legtöbbször hiába meséli, milyen klassz volt a reggeli torna, a tábortűz, a vetélkedő, mert fanyalog a gyerek, és inkább egy megfizethetetlen lovas-informatikai vagy túlélőtáborról álmodik.

Ő még nem érti, hogy a nyaralást nem a hangzatos reklám és az érte kifizetett pénz, hanem a jó csapat, a lelkes tanárok és az összetartozás élménye teszi feledhetetlenné.