Kiderült, hogy ki hordja a nadrágot

Minden családban megvannak a húzóemberek, a dologtalan tündibündik, az okoskák és a feketebárányok. Nincs ezzel semmi baj, mert adott a változás lehetősége a kor előrehaladtával. Baj akkor van, ha valaki nem nő, vagy nem nőhet ki a szerepéből. Ha némelyek még nagymama korukban is kénytelenek húzni az igát, mert az utódok nem hajlandók arra. Ha a szépségkirálynő-jelöltek még ötven-hatvanévesen sem tudnak másokban – például az unokáikban – gyönyörködni. Ha az apává váló, dorbézoló ifjú, még akkor is bele-belezakatol az éjszakába, amikor már otthon lenne a helye, hogy etesse, fürdesse, mesével álomba ringassa a gyerekét. Ha az érettségizett családfő még akkor is villogni próbál a – középszintű – tudásával, amikor már többdiplomás fia, lánya, veje, menye van. 

A házastársi alá-fölérendeltséget sokan elfogadják

Sokszor a házastársi alá-fölérendeltséget is megváltoztathatatlannak tekintik a felek. Élvezik, vagy biztonságosnak tartják, ezért eltűrik. Negyvenbe hajló pár állt előttem a sorban. Az asszonyka rendelt elvitelre ebédet; látszott, hogy ő hordja a nadrágot. A kiadóablaknál a férfi kicsit cirkuszolt. Nem vegyes körettel kérte volna a rántotthúst! Szóljak, hogy változtatni akarsz? – kérdezte anya emelt hangon, érzékeltetve, hogy ilyen bonyolult logisztikai feladatot, mint egy éttermi rendelés módosítása, biztosan nem bízhat a pipogya férjére. Hagyjuk! – hangzott a válasz, a vélhetően szokásos koreográfia szerint. Ilyen szerepeket csak azok vállalnak – egy életen át – akik jól érzik magukat benne…