Csökkent a termőföld ára, nőtt a megműveletlen terület

Veszteségessé vált a szántóföldi növénytermesztés, és tovább csökken azok száma, akik mezőgazdasági termelésből akarnak megélni. A földpiaci kereslet egyre inkább az „aranykalászos földművesek" irányába mozdult el, akik egyáltalán nem akarnak termelni, a földre pusztán befektetésként tekintenek – állítja Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárhelyettese.

Sok a kisebb területtel rendelkező

Máhr András állítását támasztja alá a Magyar Államkincstár kifizető ügynöksége – a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) – csökkenő ügyfélköre is. Az MVH-nál mintegy 170 ezer egy hektárnál nagyobb területen gazdálkodó mezőgazdasági termelőt tartanak nyilván. Ezekből mindössze 10 ezret meghaladó a jogi személy, a többi egyéni gazdálkodó, őstermelő. A „befektetői tulajdonszerzés" válik jellemzővé, amit az is alátámaszt, hogy folyamatosan nő a 10 hektárnál kisebb területen gazdálkodók létszáma.

Visszaesett a föld iránti kereslet

Tavaly hektáronként átlagosan 100 ezer forint veszteséget okozott a gabona- és az ipari növények termelése. Ha ehhez hozzávesszük a hektáronkénti átlagosan 80 ezer forintos földbérleti díjat, horribilis lett a ráfizetés – magyarázza az érdekképviseleti vezető, miért esett vissza a termelők körében a föld iránti kereslet – írta az Agroinfo.hu.

Az uniós államok között nálunk a legmagasabbak a növénytermesztés költségei és legalacsonyabbak a terményárak. A veszteséges termelés következtében mind nehezebb a termőföldet bérbe adni. A kistermelők – becslések szerint – egytizede már fel is hagyott a gazdálkodással.

Egyre több a megműveletlen szőlő

Nem csak a szántóföldek művelésénél okoz gondot, hogy a termelési költség a duplájára nőtt, a szőlő ára pedig az elmúlt évekhez képest alig változott. Sorra tűnnek fel az ország legkülönfélébb borvidékein a megműveletlen szőlők, amelyekből érezhetően több van, mint a korábbi években. A jelenség mára a nagy hagyományokkal és presztízzsel rendelkező villányi, tokaji és szekszárdi szőlőket is elérte. A termelők rezignáltságának hátterében a hosszú évek óta rendkívül alacsony szőlőfelvásárlási árak állnak, amelyekből szinte képtelenség nyereségesre kihozni a gazdálkodást. A megoldásra nincs sok idő, az elhanyagolt szőlő ugyanis 2-3 év alatt tönkremegy, azt olyan költségek mellett lehet csak rendbe hozni, hogy még az újratelepítés is járhatóbb útnak tűnik. Hosszabb távon sem látszik, hogy mi lehetne a kiút ebből a helyzetből. A csökkenő kereslet és a nyomott áron való exportértékesítés miatt a borászok sincsenek abban a helyzetben, hogy többet fizessenek a szőlőért, arra pedig gondolni sem mernek, hogy megvegyék és műveljék a mostoha sorsra jutott dűlőket.

A termőföldet a befektetők veszik

A befektetői kereslet azonban továbbra is húzza a földpiacot, mert a magyar földárak még messze elmaradnak az uniós átlagtól. Így továbbra is jó üzlet és biztonságos tőkebefektetés lehetne a földvásárlás. A termőföld a rendszerváltás óta mindig az egyik legjobb üzlet volt Magyarországon: akkor aranykoronánként legfeljebb 3 ezer forintért lehetett földet venni, azaz egy átlagos minőségű föld ára 21 ezer forint körül volt. Ma már több mint kétmillió forint a hektáronkénti ár, de Tolnában van rá példa, hogy ennél is többet adnak egy hektárért. A szőlő- és a gyümölcsfa ültetvényekért pedig ennél is többet – 4-5 millió forintot, hektáronként – kell fizetni.

Magas költségek, unott munkások 

A probléma néhol olyan dolgokban is tetten érhető, hogy a tavalyi szőlőért egyes fajták esetében ugyanannyit fizettek, mint 10-15 évvel ezelőtt, a szőlőtermelés költségei pedig azóta jelentősen emelkedtek.

Több szekszárdi  szőlőtermelő is megerősítette, hogy az alacsony szőlőárak miatt egyre kevésbé éri meg a szőlőt megművelni. Bár a felvásárlási ár hosszú évek óta alig változott, miközben a költségek sokat emelkedtek. A gázolaj, a növényvédőszerek és különösen a munkaerő ára rengeteget drágult az elmúlt években. A munkaerő esetében nemcsak annak drágulása jelent problémát, hanem a minősége is. Az elkötelezett, minőségi munkára alkalmas gárda toborzása nagyon nehéz manapság. Alapvetően az idénymunkások hozzáállásával is baj van. Ha többet fizetne a gazda, akkor sem tudnak és nem is akarnak jobb munkát végezni. 

– Az elfogadható munkát is csak akkor teljesítik, ha egész nap velük vagyunk, ellenőrzöm őket. Kritizálni is csak óvatosan szabad, mert az ember azt kockáztatja, hogy legközelebb nem jön. Ilyen csapattal kellene prémium szőlőt előállítani – mondta egy szekszárdi termelő.

Ennek ellenére a munkadíj sokat növekedett, míg korábban 3000-3500 forintos napidíjakról volt szó, ma már 10- 12 ezer forint felett van az idénymunkások napi munkabére.