Bor helyett a koktél a menő, ezért nem kell a szőlő a szekszárdi borászoknak

A szüret gyakorlatilag befejeződött. Néhány hektáron ugyan van még szőlő a tőkéken, de azok jövőjéről a termelők már döntöttek. Van, aki rajta hagyja, mert kiszámolta, hogy többe kerülne neki leszüreteltetni, mint amennyi pénzt kapna a felvásárlótól, és van, aki az aszúsodásban bízva később szedi majd le a gyümölcsöt. Addigra ürül majd a tartály is. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb, a két kiváló borász is úgy gondolja, borról átszoktak a koktélra, főleg a fiatalok, ezért nem fogy a bor és ezért nem kell a szőlő.

Borról átszoktak a koktélra, de nem csak a Szekszárdi borvidéken

Aki csak szőlőt termel, nincs feldolgozója, az kiszolgáltatott a felvásárlóknak: az árban és a szüret időpontjának megválasztásában is. Ráadásul a Szekszárdi és a Tolnai borvidéken a borászatok többsége rendelkezik akkora ültetvénnyel, melyeken terem annyi szőlő, mely az éves borforgalmazásukhoz szükséges. Legfeljebb kisebb tételeket vásárolnak hozzá a kisebb szőlőtermelőktől – írtuk korábban.

– Ez így van, mondta Bősz Adrián borász, aki egyben a Szekszárdi Borvidék Hegyközségi Tanácsának is elnöke. Az idei helyzetet nem könnyítette meg, hogy a nagyobb borászatok közül néhány, azok, akik saját ültetvénnyel rendelkeznek nem vásároltak, inkább ők is eladták a szőlőjük egy részét. Nyilván ennek az az egyik oka, hogy a borpiac szűkült, a bor népszerűsége csökkent. Hogy mi ennek az oka? Az megérne egy alaposabb elemzést. 

– A másik gond a borvidéken, hogy a fehér borok irányába tolódott el a kereslet, a szekszárdi, zömében vörös boros termelők pedig elsődlegesen nem erre rendezkedtek be. De ez nem csak a mi problémánk, a vörös boros borvidékek is hasonló gondokkal küszködnek. A szőlő ára idén mindenhol alacsonyabb volt a vártnál – jó esetben 120-130 forint –, noha drágult a permetszer, a gépi munka. Szőlőmunkást alig találni, ha jönnek is, nagyon sokat kérnek, miközben a munkájuk minősége messze nem kiváló. Kiöregedtek azok, akik még hozzáértéssel dolgoztak. A fiatalok meg inkább más területen keresnek munkát maguknak.

A szőlő felvásárlási ára öt éve is ennyi volt, mint az idén

– Idén sok szőlőtermelő jelezte a hegyközségek felé, hogy szőlőt adna el, próbáltunk nekik annyiban segíteni, hogy ezeket a jelzéseket továbbítottuk a nagyobb feldolgozók felé. A szőlőtermelők megpróbálnának ugyan mindent gépesíteni – metszést, zöldmunkát, szőlő betakarítását kombájnnal –, de ehhez sok pénz kellene, amit egy tőkeszegény ágazatban nehéz megoldani. A szőlő felvásárlási ára öt éve is ennyi volt, miközben minden – vegyszerek, kötöző anyagok, gépek, alkatrészek, emberi munkaerő ára – szinte a duplája lett.

Vannak, akik szóvá tették, hogy az üzletek polcain, milyen drágák a borok. Ha tételenként megjelölnénk, hogy az ott feltüntetett árban kinek mennyi a haszna, sokan csodálkoznának, hogy messze nem a borászok keresnek rajta a legtöbbet. Egy 700 forintos bor – ennyiért veszi át a borásztól az adott üzlet –, melynek az önköltsége 600 forint körül van, az üzletekben 1600-1800 forint feletti áron kapható. Így kiszámítható, hogy ebből az összegből a borász haszna mindössze száz forint.

Nem új dolog, hogy a borászatok nem tudják az itt termett szőlőt mind megvenni

Vesztergombi Csaba, a kiváló szekszárdi borász, aki egyben a Magyar Bor Akadémia alelnöke is úgy látja, nincs újdonság abban, hogy nem kell ennyi szőlő a borvidéknek. Évek óta fennálló állapot, hogy az itt megtermelt szőlőt teljes mértékben nem képesek a helyi borászatok feldolgozni és borként értékesíteni. Valóban vannak eddig felvásárlóként is megjelenő borászatok a borvidéken, akik idén nem hogy nem vásároltak, hanem eladták a megtermelt szőlőt. 

– Ennek az lehet az egyik oka, hogy a borok értékesítése nem a vártak szerint történik. És ez nem helyi probléma, az ország többi borvidékén is hasonló a helyzet. Ezt fejeli meg egy olyan alkoholellenes lobbi, mely a bort pécézte ki magának, mint minden baj okozóját. Pedig a bor egészséges, ha mértékkel fogyasztják. Ennek a lobbinak a tevékenységét látják a forgalomban is. Azon kell dolgozni a szakmai szervezeteknek a jövőben, hogy megismerjék az emberek a valóságot: a mértékkel fogyasztott bor kifejezetten jó hatással lehet mind a mentális mind a fizikai egészségünkre. Ezt nem csak mi borászok állítjuk. Számtalan neves tudós, tanulmány állítja egybehangzóan, de a sok ezer éves borkultúránk is ezt igazolja.

– A szőlőtermelőknek tanulniuk kell az idei év tapasztalataiból. Többen is voltak, akik hezitáltak az értékesítéssel, nem kötötték le előre a feldolgozókkal a mennyiséget, talán abban bíztak az aszályos év után, hogy kevés lesz a szőlő, majd keresleti piac alakul ki, és így jobb árat kapnak. Ők azok, akik most panaszkodnak. Az tény, hogy nagyon nyomott áron vették idén a szőlőt. De itt is visszafelé kell számolni, a bor ára alacsony, így a szőlőért sem lehet magasabb árat fizetni. Nem lehet évről évre szőlőfajtát váltani, mert a piac ezt kívánja. Elismerem ennek nem pozitív a kicsengése.

Az is tény, hogy az elmúlt évben inkább a fehér fajtákat keresték a fogyasztók. Mindig vannak hullámvölgyek a fogyasztásban. Hol a vörösek, hol a rozék, hol a fehér borok a kelendőbbek.

Nem lehet évről évre szőlőfajtát váltani, mert a piac ezt kívánja

Sajnos a borvidéken belül is vannak szereplők, akik a jelenlegi, kedvezőnek nem nevezhető környezet ellenére is újabb és újabb korlátok felállításán fáradoznak. A jelenlegi viszonyok között nem működőképes elképzelés, ha csak néhány kiválasztott fajtát próbálunk népszerűsíteni, főleg ha ezek a piacon nehezen vagy sehogy nem értékesíthetők. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy a borvidéken megtermelt szőlőt a borvidéken belül dolgozzák fel és innen értékesítsék, legyen az bármely fajta.

Ha adott esetben most a fehérbor a kelendőbb, akkor egy vörösboros vidéken sem szégyen arra mozdulni, főleg, hogy a Szekszárdi borvidéken kiváló fehérborok is termelhetők.