Helytálltak a német földeken, ráadásul a fociban is győztek

Azt hittük, hogy hotelben vagyunk. Egyaránt így érezte Csabai Dávid, Hamar Bence, Kiss Ticián, Szentpáli Richárd, Véhman Bence és Weller Lajos Köllitschben, az Oktató és Kísérleti Gazdaság kollégiumában.

– Kétágyas, saját fürdőszobás, tévével felszerelt szobákban helyeztek el bennünket – mondta a szóvivői szerepet betöltő Véhman Bence, az FM DASZK Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium 11. osztályos tanulója. – A fogadáskor már láttuk, hogy itt nem fogunk unatkozni. A szabadidő eltöltésére konditerem, számítógépterem, foci– és röplabdapálya állt rendelkezésre. A reggelinél tovább folytatódtak a meglepetések. Nem akartuk elhinni, hogy két héten át svédasztal vár ránk minden nap, de pontosan így történt. A kollégiumban német diákok is megszálltak, így rögtön el is kezdtük tervezni a magyar-német barátságos focimeccseket.

De mindenekelőtt a gyakorlat két hete kötötte le a Tolna megyei fiatalok energiáit. A terepen újabb meglepetéssel szembesültek. Merthogy megérkeztek a Kánaánba. A legmagasabb minőséget képviselő, világmárkáknak számító erőgépek álltak a diákok rendelkezésére. A gazdaság hat hektáros gyakorló parcelláján a talaj-előkészítéstől a vetésig, a növényvédelemtől a betakarításig minden munkafolyamatot végigkövethettek. Talaj-előkészítő gépeket, függesztett permetezőgépet és műtrágyaszórót, önjáró betakarítógépeket állítottak be meghatározott feladatokhoz, melyeket a gyakorlatban meg is valósítottak.

– Utolsó nap a következő heti munkára készítettek fel bennünket – folytatta Bence. – Az istálló takarítását segítő traktorokat és rakodókat is megtanultuk üzemeltetni. A rendkívül felkészült, barátságos oktatók rövid elméleti bevezetője után, ami természetesen munka– és balesetvédelmi oktatással kezdődött, következett a gyakorlati munka. Minden gép felépítését megnéztük, mindenki kisebb rutint szerzett az üzemeltetésükben. A második hetet az állattartó telepen töltöttük. A sertéseknél éppen ellés volt, így a malacokat láttuk el, fogaztunk, oltottunk, farkat kurtítottunk, egyedi jelölőt helyeztünk el.

A szarvasmarháknál több napot töltöttünk, fejtünk kézzel és géppel, termékenységet vizsgáltunk. Mindannyiunkra a meglepetés erejével hatott, hogy beavattak bennünket a körmölés rejtelmeibe. Ilyesmit itthon még soha nem csináltunk.

Borjakat is elláttunk, takarítást és etetést követően olthattunk. Szabadidőnkben pedig kulturális élményekkel gazdagodtunk Torgauban és Lipcsében, bicikliztünk az Elba partján, konditerembe jártunk és lebonyolítottuk a várva várt rangadót.

Magyarország színeit képviselő csapatunk 5:2 arányban győzött a házigazda németek ellen!

Miután a palánki–lengyeli küldöttség az utolsó délután eredményesen számot adott Köllitschben szerzett tudásáról, útra kelt Plauenba, a családi gazdaságokat kijelölő helyszínre. A csapat tagjaiban ekkor tudatosult, hogy ettől kezdve tizenkét héten át magukra lesznek utalva.

– Egymástól különböző távolságokra voltunk, nagyjából százötven kilométeres körben – írta le az új helyzetet Bence. – A gazdaságok általában baromfival, hízó– és tejelő marhával, lovakkal, juhokkal foglalkoztak. A takarmányt saját területeiken termelték meg. Mi a betakarítási időszakban érkeztünk, így a gyakorlat jelentős részében arattunk, téli takarmányt készítettünk, burgonyát szedtünk, talajmegmunkálást végeztünk. Mint otthon is, itt is segítettünk a karbantartásban, erdészeti munkákban, termékfeldolgozásban a napi feladatokon kívül. A családok barátságosak voltak, biztosították a szállást, az étkezést. Megismertük a német konyhát, étkezési szokásokat. Ez nem ment mindenkinél zökkenőmentesen...

Ezzel együtt családtagként bántak velünk, például a szülinaposokat felköszöntötték. A német hivatal munkatársai rendszeresen látogattak minket, programokat szerveztek számunkra. Szentpáli Richárd benevezett egy regionális fejőversenyre, jól tette, mert különdíjat kapott. Eljuthattunk a fővárosba, Berlinbe is, részt vettünk regionális rendezvényeken, illetve egy szakiskolai napon. A tizenkét hét elteltével azután ismét összejöttünk és vendéglátóinkkal együtt közös esten zártuk szakmai gyakorlatunkat.

„A nyereség: más emberként tértünk haza”

Voltak nehéz pillanatok, de mindig tudtuk, hogy szüleinken kívül bizalommal fordulhatunk szaktanárainkhoz, a koordinálást végző Fülöp Mónika tanárnőhöz. Az idő előrehaladtával sikerült barátokat találni úgy egymás, mint a német munkatársak között is. Küldöttségünk tagjainak a vendéglátók autót, biciklit, motort biztosítottak, így mindannyian gyorsan eljutottunk egymáshoz.

A gyakorlat legnagyobb nyeresége az, hogy más emberként tértünk haza. Önállóvá váltunk, felelősséget kellett vállalnunk tetteinkért, döntenünk kellett éles helyzetekben. Kapcsolatokat alakítottunk ki, megtanultunk konfliktusokat kezelni, logikusan gondolkodni. Munkavégzéskor fel kellett ismernünk, hogy mi lényeges, hogyan kell elvégezni hatékonyan a feladatot. Mindezt egy idegen nyelvi környezetben, német nyelven kommunikálva. A legfontosabbnak az a szakmai ismeretanyag bizonyult, melyet máshol nem tudtunk volna elsajátítani.