A segítésnyújtásnak több elérhető formája van

A legtöbb településen – lehet az falu vagy nagyobb város – gondoskodik az önkormányzat, vagy a gondozási központ a rászorulókról. Van, ahol még pénzt sem kérnek a szolgáltatásért. Településenként változó, hogy hányan vannak a várólistán, akik szeretnének bekerülni a házi segítségnyújtás rendszerébe. Az igény egyre nagyobb, jelzi ezt az is, hogy olvasóink közül is többen kéréssel fordulnak hozzánk, hogy segítsünk kideríteni, hol és hogyan kell jelentkezni. Legutóbb Bátáról és Szekszárdról érkezett hasonló kérés.

A bátaszéki gondozási központ házi segítségnyújtási rendszerének a vezetője, Hódi Katalin elmondta, jelentkezni lehet személyesen, vagy hozzátartozón keresztül, lakossági jelzésként, háziorvoson keresztül, de írásban, levélben is kérhetik az adott önkormányzatnál, családsegítőknél a házi segítségnyújtást. Ezt követően kimegy egy gondozó az említett családhoz, vagy egyedül élő személyhez, megnézi az életkörülményeit, tájékozódik az egészségügyi állapotáról, és elmagyarázza, hogy a kérelmező mire számíthat. A szerencsés az, ha a család, ismerősök is besegítenek az érintett gondozásába, mert esténként, illetve hétvégén a gondozók nem tudnak az idős ember mellett lenni. Akinek viszont huszonnégy órás felügyeletre van szüksége, azt jelzik a gondozók a családsegítő szolgálat felé, ahol megpróbálják az érintett elhelyezését megoldani.

A szociális étkeztetést azok veszik igénybe, akik még tudnak magukról gondoskodni, de főzni napi szinten már nem szeretnének. A jelzőrendszeres (pánikgombos) felügyeletre is nagy igény van, főleg az egyedül élők, súlyos betegek körében. Bátaszéken hatvanan vannak bekötve a rendszerbe, de sokan vannak várólistán ezen a területen is.

A házi segítésnyújtás óradíja Bátaszéken 550 forint, akárcsak Bátán, de például Alsónyéken, Pörbölyön és Sárpilisen ingyenes a szolgáltatás, mert annak díját az önkormányzat átvállalta.

Egyre nehezebb esetekkel találkoznak az ápolók, mondta Hódi Katalin, hiszen az ellátásra szorulók fele teljesen egyedül él, vagy szintén idős, beteg házastársával. A megye többi területén is hasonló a helyzet, Bonyhádon (ide tartozik többek között Cikó, Tevel, Lengyel, Mőcsény és még húsz település) összesen 113 gondozott van. A házi segítésnyújtás óradíja 650 forint. A huszonöt településen 81 jelzőrendszeres készülék van kihelyezve, mindenkit ellátnak vele, akinek az igénylése jogos.

Szekszárdon 60 és 90 között változik a házi gondozást igénylők száma, eddig aki rászorult, felvették a rendszerbe. Kilenc gondozónő látja el az idős embereket, akik közül van, aki heti egy-két napot, van, aki többet igényel.

A háziorvosok pontozzák betegségeik szerint az ellátásra szorulókat, és ez alapján döntik el – ha eléri az idős beteg a 20 pontot –, hogy bekerülhet-e az érintett a háziápolási rendszerbe. A rászorulók többsége személyi gondozást igényel, ami fürdetést, esetenként pelenkázást is jelent, hiszen zömében ágyhoz kötött, beteg emberekről van szó. Szociális segítséget – kisebb takarítási munkák, bevásárlás – kevesebben kérnek.

Egyre többen igényelnék a gondozást

A KSH adatai szerint 2014-ben összesen 125.281, 2016-ban 131.791 ember részesült hazánkban házi segítségnyújtásban, gondozásban. Évről évre nő az igény, miközben kevés a szakképzett ápoló ezen a területen. Akik vannak, azok is inkább máshol keresnek munkát, mert nagyon alacsony a fizetésük. Az egyik megyei intézményben elmondták, egy középkorú hölgy azért kérte édesanyja ellátását, mert Ausztriában kapott munkát, az idős, beteg asszonyt pedig nem merte egyedül hagyni. A házi gondozás lényege, hogy a rászoruló ember továbbra is a saját otthonában élhessen, és ott kapjon segítséget, például bevásárlásban, csekkfeladásban, takarításban, mosakodásban vagy főzésben. A gondozás legfeljebb napi 4 órás lehet, amit a helyi önkormányzat biztosít a rászorulóknak, és ehhez normatívát kap az államtól.