Fel lehet egyáltalán készülni egy katasztrófahelyzetre?

A katasztrófák bekövetkeztével, illetve annak hatásaival foglakozó tanulmányban egy új fogalmat említenek a szerzők, mégpedig a Fekete Hattyú eseményeket. A Fekete Hattyú esemény egy katasztrófa előre nem látható bekövetkezését jelenti. Először Nassim Nicholas Taleb írt erről „A fekete hattyú” című a könyvében, illetve dr. Habermayer Tamás a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyettes vezetője vizsgálja készülő doktori disszertációjában. Ilyen Fekete Hattyú esemény egy földrengés, például, ami most Horvátországban történt, és sokan érezték hazánkban is. Bármilyen fejlett is a technika, nem lehet előre jelezni, ezért felkészülni rá igencsak nehézkes.

– A jelenlegi, Covid–19 vírus által generált helyzet és az azzal kapcsolatos intézkedések, valamint azok hatásai is egyértelműen rávilágítanak, hogy a katasztrófahelyzetek egyik igen fontos aspektusa a humán intézkedések nehézségeire, hatásaira és következményeire való felkészülés. Katasztrófahelyzet ott tud kialakulni, ahol emberi egészségkárosodás, élet elvesztése vagy anyagi kár keletkezhet, ugyanakkor az is észlelhető, hogy az emberi egészségkárosodás egyik legfontosabb ugyanakkor gyakran kevésbé figyelembe vett aspektusa a pszichés egészség károsodása, amely egyben az egészségügyi és szociális ellátórendszer egyik leginkább neuralgikus pontja is – mondta Kitanics Márk. A pszichológus, igazságügyi szakértő hozzátette azt is, hogy a nagymértékű bizonytalanságból fakadó instabil pszichés állapot és az ennek talaján könnyebben kialakuló pánik, kifejezetten gátja lehet a katasztrófahelyzetek helyszínét érintő intézkedések, intézkedéscsoportok kialakításának, végigvitelének, ellenőrzésének és hatékony közvetítésének. Gyakori jelenség, hogy a katasztrófát elszenvedő képtelen elhagyni a veszélyeztetett zónát.

– Míg hazánkban a pszichológusok katasztrófavédelmi munkában való részvétele napjainkban már magától értetődő, a szociális munkásoké még várat magára, holott bizonyos feladatokra sok esetben „pazarló” a pszichológus igénybevétele. Például a katasztrófahelyzetben a különféle személyazonosságot igazoló okmányok pótlása, kapcsolatfelvétel (a szomszéd településen, megyében, de akár más országban vagy földrészen) rokonokkal, családtagokkal, a közszolgáltatókkal, bankokkal kapcsolattartás, a megsemmisült gyógyszer, gyógyászati segédeszköz pótlása, a szociális ellátásokhoz való hozzájutás segítése kapcsán. Ha ezek a dolgok rendeződnek, talán az előbb említett jelenség veszélye – a katasztrófát elszenvedő képtelen elhagyni a veszélyeztetett zónát – kevésbé áll fenn, hiszen ne felejtsük el, egy ilyen állampolgárral való foglalkozás erőforrást von el a katasztrófavédelmi munkától – tette hozzá dr. Varga István.

A fentiekből logikusan következik tehát, hogy a krí­zishelyzetekben kifejezetten szükséges humán problémákkal, az emberi pszichés működésekkel foglalkozó szakemberek alkalmazása, illetve fontos az erre való felkészülés is. Bonyolítja a helyzetet, hogy az egyéni pszichés működésmód ismeretén kívül szociálpszichológiai, tömeglélektani és humán etológiai ismeretek közvetítése is szükséges, hiszen az egyéni lelki működésmód és a társas helyzetekben történő pszichés működésmód jelentősen eltérhet, sőt, biztosan el fog térni.

A katasztrófafilmeken szocializálódott átlagember katasztrófakor általában az elhárítására gondol (tűz eloltása, gát megépítése víz vagy lávafolyam elé, földrengéskor a betemetettek előkeresése), de mi történik, ha a katasztrófavédők elvégezték a dolgukat és levonulnak a helyszínről? Csak ritkán gondolunk az áldozatokra, hogy mit éltek át, milyen lelki, fizikai-testi, vagyoni kárt szenvedtek. Pedig a katasztrófa áldozatát a fájdalom, kétségbeesés, félelem mellett rengeteg kérdés foglalkoztathatja. Például az, hogy kaphat-e segítséget, ha igen, hova, kihez fordulhat, hogyan térül meg a kára, ki fogja ezt a kárt megtéríteni és hasonlók, amelyek csak részben és általában nem azonnal a katasztrófa után válaszolódnak meg. Tehát állíthatjuk, hogy amikor elkezdődik a katasztrófavédelem munkája, hamarosan adódhatnak olyan helyzetek, amikor szükség lehet az áldozatokkal való foglalkozás során a segítő szakemberre.

A segítők is segítségre szorulnak

Kevés szó szokott arról esni, hogy a katasztrófavédelem munkatársai hogyan dolgozzák fel azokat a traumatikus érzéseiket, amelyeket a súlyos sérülések, halálesetek, az emberi szenvedés közvetlen közelről való megtapasztalása jelent. A sajnálattól a „de jó hogy velem ez nem történt meg” érzésén át egészen a munkavégzést bénító kiégésig-depresszióig terjed ez a skála. A katasztrófahelyzetek ezért megkövetelik az ott dolgozó állomány pszichés stabilitásának monitorozását és az ezzel kapcsolatos parancsnoki, vezetői állomány döntéseinek az állomány hangulatára vonatkozó ismereteinek közvetítését is, hogy azonnali lehetőség tudjon kialakulni a feed­back tekintetében. Ennek első állomása, lehetősége a lelki működésekkel tisztában lévő interdiszciplináris szakembergárda kialakítása, majd folyamatos képzése. Nem véletlen ugyanakkor a katasztrófavédelmi munkát végzők hierarchikus rendszerben való működése sem, mely a bizonytalan állapotok redukálását, a gyors és azonnali cselekvést szolgálja.

Dr. Varga István (jobbról) és Kitanics Márk a közös munka eredményével, az elkészült kiadvánnyal