Katolikus negyed: óvoda, iskola, tornacsarnok a gimnáziumnál

–A város ismert közéleti személyisége, gimnáziumigazgató, és hosszú ideig önkormányzati képviselő is volt. Tősgyökeres tamási?

– Bonyhádon nőttem fel – mondja Pécsi Gábor -, de már többet éltem itt, mint ott. A Testnevelési Főiskolán 1984-ben végeztem, és a tamási gimnáziumban kezdtem dolgozni.

– Mikortól igazgató?

– A vezetői posztot 2008-tól töltöm be, de történt előtte is, utána is jó néhány markáns változás a saját életemben és az intézmény háza táján is. Eredetileg atléta szakember voltam. Húsz éven át tartottam a megyei csúcsot gerelyhajításban, 62 méter 68 centivel, még a régi típusú gerellyel. Az egyéni csúcsom 76 méter 32 centi volt. Idekerülve erre nem volt fogadókészség, ezért a kézilabdával kezdtem foglalkozni. NB II-es csapatokban szerepeltem, Siófokon, Simontornyán és Iregszemcsén. Három évet Németországban is játszottam; 42 évesen fejeztem be a versenysportot. A rendszerváltáskor bekapcsolódtam az MDF munkájába, Dávid Ibolya kampányát segítve. Nyüzsgő alkat vagyok, a tanítás mellett mindig voltak egyéb dolgok, amelyekkel foglalkoztam. Most például a síoktatással. Letettem a nemzetközi síoktatói vizsgát. A szekszárdi Baka-iskola testnevelő tanárával, Enyedi Attilával már vagy tíz éve viszünk csoportokat külföldi síutakra. Felkészültségüktől függően foglalkozunk a jelentkezőkkel. Körülbelül kétszázan szoktunk összejönni; megtöltünk egy szállodát. Más szervezésben, utazási irodákkal, Szlovákiába, Csehországba, Romániába és Franciaországba is eljutottam oktatóként. Sokakat tanítottam, valamikor még Potápi Árpádot is, bonyhádi tanár korában.

– Az ön közéleti szereplése, mint köztudott, nemcsak az 1990-es kampányra terjedt ki…

– Igazán 2002-től bontakozott ki, akkor választottak meg helyi képviselőnek, és a megyei közgyűlésnek is a tagja lettem. Ráláttam a folyamatokra, és amikor megalakult az úgynevezett közös igazgatású köznevelési intézmény, amelyhez Tamási és több környékbeli falu óvodája, iskolája, gimnáziuma tartozott, megpályáztam a főigazgatói posztot. Volt menet közben jó néhány kisebb-nagyobb átalakulás. Ami szemmel látható: az új korszerű általános iskola a város szívében, egy 1,4 milliárdos projekt, amit 2010-ben avattunk. De még ennél is büszkébb vagyok arra, hogy a kollégák mindig mellettem álltak. Eleinte a pedagógusok is szavazhattak az ötéves ciklus leteltekor a leendő igazgatóra, s én mindig 80–85 százalékot kaptam tőlük.

– S most újra csapatot épít, és újra nagy beruházások vannak a láthatáron…

– A gimnázium 2015-ben a katolikus egyház fenntartásába került. Beszélgettünk az akkori püspökkel, Udvardy György atyával a jövőről, s az elképzeléseink egyeztek arra vonatkozóan, hogy fel kell építeni az egész felmenő rendszert. Az óvoda 2016-ban, az általános iskola alsó tagozata 2017-ben indult, osztályonként. Most szeptembertől már felső tagozatunk is lesz, ötödikesekkel. Összesen 650 gyerek tanul majd nálunk, az óvodától a nyolcosztályos gimnáziumig, ha minden egyenesbe jön. Erősségünk az informatikai és a nyelvi képzés lesz. Mindehhez folyamatosan fejlesztjük az infrastruktúrát és a humán erőforrást. A gimnázium szomszédságában új általános iskola épül, melynek tervei lassan elkészülnek, aztán új tornacsarnokot és új óvodát is kap a komplexum, melyet már most katolikus negyednek nevezünk. Ez egy közel 3,5 milliárdos projekt, melynek megvalósításához a város nyerte a pályázati pénzt, de az új püspök, Felföldi László atya is maximálisan támogatja.

– A hite inspirálta arra, hogy az egyházi oktatás felé mozduljon, vagy kiábrándult az „állami közéletiségből”?

– Kiábrándultságról nincs szó. Tamásiban 2019-ig voltam képviselő, s most oktatási referensként segítem az önkormányzat munkáját. A megyei közgyűlésben is sokáig tevékenykedtem, humán vonalon. De szeretem a kihívásokat. Jelenleg az egyházi iskolarendszer felépítését tekintem annak. A családom hitgyakorló, volt pap is a három generációval ezelőtti rokonaink között. Fiatal, mozgékony tanárként cselekvő résztvevője voltam a rendszerváltásnak. Lelkesedtünk, azt akartuk, hogy kerüljenek a helyükre a dolgok, az értékek, és nyissunk Európa, a világ felé. Engem a sport miatt is sokan ismertek és szerettek, a Népújságban is gyakran szerepeltem. Hívtak más megyébe, hívtak a Vasasba is versenyzőnek, játékosnak, edzőnek, de maradtam. Ebben a megyében éreztem magam otthon, ide kötődöm.

Tolna megye kiváló közalkalmazottja kitüntetést is kapott

Pécsi Gábor 1961-ben született Bonyhádon. A Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett 1979-ben, majd elvégezte Budapesten 1984-ben a Testnevelési Főiskolát. Azóta Tamásiban él és dolgozik. Házas, párja Ferencz Orsolya énekművész. Példaképének Ónodi Szabolcsot tekinti, aki testnevelő tanára volt Bonyhádon, gimnáziumigazgató és a közéletben is aktív szerepet játszó, köztiszteletben álló polgár.

Fontosnak tartja Pécsi Gábor a pedagógus kollégái bizalmát, örömmel töltik el a szülőktől és a tanulóktól érkező kedvező visszajelzések. A sport egész eddigi pályafutását végigkísérte. Korábban a versenysportban is jelen volt, atletizált és kézilabdázott, mostanában teniszezik és síel. Nemzetközi síoktatói vizsgája van. Túrázni is gyakran jár, főleg a Mecsekbe. Munkásságáért 2001-ben Tamási Város Testneveléséért és Sportjáért kitüntető címet, 2015-ben pedig Tolna megye kiváló közalkalmazottja kitüntetést kapott.