Újra emberéletet mentett a szekszárdi pénzügyőr

– Negyvenöt éves vagyok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bevetési Igazgatóságán dolgozom mint járőr – mondja Klaj Sándor Ákos. – 2007-ben szereltem fel pénzügyőrnek, negyedannyi fizetésért mint előtte, mégis nagyon örültem. Ezt akartam csinálni. A mai napig emlékszem arra a mondatra, amit az eskü letétele után, a régióparancsnok-helyettes úr mondott: végezzék munkájukat becsülettel az esküjük szerint, és a Pénzügyőrség tisztes megélhetést fog biztosítani maguknak. És ez így is lett. A párom egészségügyi dolgozó, ő naponta ment meg koraszülötteket. Van egy kislányunk, aki a rossz természetét tőlem örökölte. Mindkettőjükre nagyon büszke vagyok.

– Görögországban nyaraltak, amikor megtörtént az eset. Kérem, ezt mesélje el részletesen.

– A tengerparton voltunk napközben, én a partról néztem a kislányomat, ahogy játszik a vízben. A parton, és a vízben is sokan voltak, csúcs­szezon volt. Arra lettem figyelmes, hogy egy nő kiabál kétségbeesetten magyarul: segítség, segítség, segítsetek! Aznap erős volt a hullámzás, valószínűleg beljebb sodorta a hölgyet, ahol már nem ért le a lába, és kiúszni nem tudott.

Kellett egy-két másodperc, hogy felismerjem, itt most valaki bajban van, de mivel nem vagyok túl jó úszó, ezenkívül ruhában is voltam és szemüvegben, arra gondoltam majd csak megmenti valaki, hiszen annyian voltak nálam sokkal közelebb és kedvezőbb helyzetben hozzá. Viszont láttam, hogy a segítségkérés mintha lepergett volna az emberekről. Nem reagáltak rá. Hozzáteszem, minden harmadik ember magyar volt arrafelé.

Beugrottam a vízbe és úszva megközelítettem a hölgyet. Mondtam neki, hogy ne féljen, segítek, nem hagyom meghalni. Akkor én azt hittem rosszul van. Karját megfogva annyira kiemeltem a vízből, hogy a szája a hullámzás fölött legyen és kiúsztam vele. Mikor már leért a lábam, ölbe vettem és kivittem a partra. Addigra megérkeztek az ismerősei is, megkérdeztem egyiküket, hogy innen át tudja-e venni. Ezután kifújtam magam.

– Nem gondolt arra, hogy inkább segítséget hív, hiszen egy fuldoklót nem könnyű kezelni, lehúzhatta volna önt is a vízbe?

– Ez a partszakasz évről évre szedi áldozatait. Idén a 13 éves kislánya szeme láttára fulladt a vízbe egy 53 éves magyar busz­sofőr. Ezenfelül személyesen is érintett voltam, 2018-ban apám unokatestvére fulladt vízbe Görögországban. Nem, nem gondoltam, hogy segítséget hívok, kit is hívtam volna. Mire odaér a vízi mentő, a hölgy már halott, a többi ember felől szint­úgy hiába vártam volna segítséget.

Pénzügyőrként nem tudom elfordítani a fejem, ha valaki bajban van, és akkor sem, ha valaki jogsértést követ el. Gyorsan kellett dönteni, ott, akkor én voltam a segítség. Hogy lehúzhatott volna? Ez eszembe jutott, de úgy voltam vele, ha én nem tudom most kimenteni a hölgyet, akkor ki? A képzésünkből folyamatosan bevillantak dolgok, az sokat segített.

– Hogyan viselkedett a hölgy a mentés után, és ön hogyan érezte magát ezt követően?

– Nagyon ijedt volt. Gondolom nem számított rá, hogy így jár. Mikor megkérdezték, hogy ki húzta ki, akkor felém fordult és megköszönte. Felálltak és elmentek. Még a nevét sem tudom. Pár másodperc múlva már semmi jele nem volt a történésnek. Én nagyon fáradtnak éreztem magam. De a lényeg, hogy tudtam segíteni. Nem is értem, hogy mások miért nem segítenek, ha baj van.

– Volt már ehhez hasonló helyzetben?

– Igen, kétszer. Igazából azon csodálkozom, hogy most nem lett valami bajom belőle. Első alkalommal egy hajléktalan akart megfojtani egy másikat, egyre elhalkuló hangon mondta neki szerencsétlen, hogy hagyd abba, mert megölsz. Közbeléptem, kórház lett belőle, tetanuszinjekciót kaptam, mindkét lábamról tenyérnyi bőr szakadt le. Ruhámat is leszaggatta. Mindez egy nappal a balatoni nyaralás előtt történt velem. Abban az évben nem kellett fürdenem a Balatonban.

A másik eset meg az volt, hogy egy férfit húztam le éjszaka a négysávos főútvonal közepéről. Koszos és büdös volt, ezért senki nem akart hozzányúlni, undorodtak tőle. Levonszoltam az eszméletlen férfit, hívtuk a mentőket. Természetesen az utolsó buszom elment, mehettem haza gyalog. Szóval csodálkozom, hogy mikor a vízbe ugrottam, nem volt nálam a telefonom vagy a kocsikulcs. A lényeg, hogy a hölgy is megmenekült, és kivételesen nekem sem lett bajom belőle.

Borítóképünkön: Klaj Sándor Ákos, aki immár harmadszor mentett meg bajba jutott embert