138 éve született a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja

A költőre emlékeztek pénteken az esőben, Szekszárdon, a Babits-ház udvarán. Ebben az épületben látta meg a napvilágot 138 évvel ezelőtt a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, Babits Mihály, kezdte rövid emlékező beszédét Ódor János, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója. Idézett Illyés Gyulának 1967-ben, a Babits-emlékház avatásakor mondott beszédéből, aki mintegy szentélynek tekintette a házat, egy profán, de nagyon gazdagon berendezett templomi rangra emelt múlt jeleneként. Minden vallás az ősök tiszteletén alapul – mondta Illyés bő fél évszázaddal ezelőtt. Azoknak az embereknek, akik nem hisznek a vallásban, a múlt ősi öröksége szolgáltatja a jelenben a hitet.

Ebben a szellemben, a költő születésének napján minden év november 26-án megkoszorúzzák a ház kertjében lévő szobrot, amelyet Farkas Pál készített negyven évvel ezelőtt. A mai megemlékezésen ott voltak a város közgyűlésének képviselői, a költő nevét viselő szekszárdi oktatási, kulturális intézmények vezetői.

A pandémia miatt szerény ünnepségen Rubányi Anita előadóművész mondta el a költő egyik legszebb versét, Jónás imáját, majd a résztvevők koszorúkat helyeztek el az emlékházban lévő bőrfotel kőmásában ülő költő szobránál.

A Múzeumbarát Egyesület nevében Andrásné Marton Zsuzsa és Lovas Csilla koszorúzott, a Babits Mihály Általános Iskola koszorúját Botos Ilona igazgató helyezte el. Őket követte Liebhauser János, a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár igazgatója, Berlinger Attila és Gödrei Zoltán a Babits Kulturális Központ koszorújával, s végül Ódor János helyezte el a múzeum koszorúját.

Borítóképen: Berlinger Attila a Babits Mihály Kulturális Központ koszorújával