Andrásfalvi arculatú csűr áll a Székelyportán

Bukovinai csűrrel gyarapodott Kismányokon a Székelyporta. A már korábban megépített létesítményen az utolsó simításokat az itteni néprajzi tábor lakói végezték el csütörtök délutánig, az átadásig. Az építmény boronafalú, cserepes tetejű és negyvenöt négyzetméter alapterületű. Ez azt jelenti, hogy sok minden elfér benne. Ám nem gabona vagy más termény tárolására szolgál.

– A csűrben a régi, székely mesterségeket mutatjuk be – adott tájékoztatást Illés Tibor táborvezető, aki egyúttal a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke. – Azaz, a látogatók képet kapnak arról, hogy miként és milyen eszközökkel végezte munkáját a kovács, a csizmadia, avagy miként zajlott a szövés. Emellett egy székely konyhát is kialakítottunk. A művészeinknek is kiállítási lehetőséget biztosító, bemutató tér megvalósítását a Mezőgazdasági Minisztérium Hungaricum pályázata tette lehetővé.

A Székelyporta évek óta zajló gyarapítása ezzel nem szűnik meg. Az andrásfalvi jellegzetességeket mutató tájház, a hadikfalvi Csobot-kápolnát idéző Boldogasszony kápolna, valamint az andrásfalvi arculatú csűr után az összképet hamarosan egy ugyancsak andrásfalvi fürgentyűs szekér egészíti ki. Ez a jármű darabjaira szedve már a helyszínen van, és összeállításra vár.

– Terveznénk még mást is, de lassanként elfogy a helyünk – jegyezte meg Illés Tibor, aki minden segítőjének köszönetet mondott.

A pénteken zárult táborba ez alkalommal is egyének és családok érkeztek, az általános iskolástól kezdve a felnőtt korosztályig mintegy harmincan. A bonyhádi önkormányzattal való kapcsolat eredményeként egy nap erejéig Szerbiából, az Al-Duna mellől, Pancsováról és Székelykevéről is fogadtak vendégeket. A résztvevők a székely népi hagyományok, a néptánc, a népzene, a népi játékok, a népdal és a népmese világa, valamint a kézműves foglalkozások révén szereztek tartalmas közösségi élményeket.

A nagymamája révén bukovinai székely gyökerekkel rendelkező, Sombereken élő Szászné Vörös-Bene Virág tizedik alkalommal volt a tábor lakója. – A csűr megvalósítása nagyon jó ötlet – állapította meg. – Így a maguk valójában mutathatjuk be a régi mesterségeket és a kapcsolódó eszközöket. A mai nemzedék betekintést nyerhet abba, hogy miként éltek és dolgoztak őseink, amikor még nem volt internet, nem volt televízió, de volt közösség.