Drasztikusan csökken a fehér gólyák állománya megyénkben

Arra voltunk kíváncsiak, milyen hatással volt az idei aszályos nyár a hazai és a Tolna megyei gólyaállományra. Dr. Kis Ernő, a Magyar Madártani Egyesület szekszárdi szervezetének titkára elmondta, évről évre változóak a gólyaszaporulatok. – Idén május végén, június elején volt kellő mennyiségű csapadék, akkor a szülők tudták etetni apró hüllőkkel, gyíkokkal a fiókákat. Amikorra a nagy kánikula és hőség bejött, addigra megfelelően megerősödtek és felcseperedtek a kicsik, így nincs tudomásom elhullásról. 

A szekszárdi állomány a nyolcvanas években tíz fészekből állt. Ugyan nem költött mindegyikben madár, de több volt, mint most. Jelenleg három fészek foglalt, és három üres. Ez Szekszárdtól a Gemenc-árvízkapuig tartó területet jelenti. – Mindhárom fészket személyesen ellenőriztem. A legnagyobb fészekalj a Cinka és a Kerámia utca sarkán, egy közel tízéves fészekben született. Itt három fiókát nevelt fel a szülőpár. A Mátyás király utcában is volt egy költés, ott egy fióka nőtt fel, ugyanis a második tojás sajnos bezápult. Ezt a fiókát meg is gyűrűztem. A harmadik fészekben, Palánkon két kis gólyát láttunk – mondta dr. Kis Ernő. 

A frissen kirepült gólyák még ügyetlenek, előfordul, hogy villanyvezetéknek szállnak, ilyenkor súlyosabb sérülést szenvedhetnek. Hága Krisztián természetvédelmi mérnök gyakran segít a bajba jutott madarakon. Idén két visszamaradt fiatal gólyát Madocsa és Bölcske környékéről szedtek össze. – Ezek a madarak a telet mentőközpontban töltik, ahol kellő táplálékhoz juthatnak. Őcsényben egyedül maradt egy tojó, onnan egy fiókát emeltünk ki a természetvédelmi őrszolgálat szakembereivel és vittünk mentőhelyre, kapott egy pótcsaládot. Egy ott lévő sérült szülőpár nevelte fel a kicsit, és reményeink szerint hamarosan útnak indul Afrikába. Idén szerencsére nem kellett életet mentenem a gólyáknál, a legyengült fiókákat helyeztük biztonságba – mondta Hága Krisztián. 

Nagy Sándor Dombóváron immáron negyven éve figyeli a gólyapopulációt. – Az ezredfordulóig szépen növekedett az állományunk, akkor több mint százkilencven pár élt megyénkben. Azóta sajnos folyamatosan csökken a szám. A madarakat a Szekszárdi, Paksi, Bonyhádi, Dombóvári és Tamási járások szerint vizsgáljuk és figyeljük. Sajnos idén már csak százkét pár volt Tolna megyében. Ebben az is benne van, hogy a kilencvenes években a szerb–horvát háború ideje alatt délről több pár jött hazánkba, és ide a déli megyékbe.

Ha a járásokat külön nézzük, akkor kettőt tudok kiemelni, ahol drasztikus a csökkenés. A Dombóváriban harminchárom pár volt a legmagasabb szám, idén mindössze hét párunk volt. Csak a városban volt tizennégy pár, most mindössze két pár él itt, ebből egy fészket sajnos levertek. A Szekszárdi járásban is nagyot csökkent az állomány. Meg tudjuk magyarázni az okokat, de ilyen mértékű csökkenést nem indokol. Magyarázat lehet az is, hogy a rendszerváltás után a földbirtokok egyre kevesebb ember kezében összpontosultak, és a régi vetésforgók megszűntek. Mindenki azt ülteti, ami a lehető legkevesebb emberrel vethető és művelhető, vagyis kukorica, napraforgó és a repce van túlnyomó többségben.

Ezek a növényi kultúrák hatalmas táblákban növekednek, ahol régen lucerna, lóhere volt, melyben a gólyák lábalni tudtak, itt pockokat, gyíkokat is foghattak a rovarok mellett. Helyettük maradnak a vizes élőhelyek, ahol gyíkot, békát foghatnak, ám az elmúlt években egyre kevesebb volt a csapadék, idén pedig tudjuk milyen nagy az aszály – mondta Nagy Sándor, a Magyar Madártani Egyesület Dombóvári Csoportjának titkára, egyben a fehér gólya programfelelőse. 

– Érdekes módon ennek ellenére a Paksi járásban a homokos talaj ellenére nőtt az állomány. Az elmúlt évek kiszámíthatatlan heves viharai, esői is gyakran halálos kimenetellel hatnak a fészkekre. A heves esőt a gólyaszülők szárnyai nem tudják elhárítani, a fiókák pedig rettenetesen eláznak, és gyakran kihűlés miatt elpusztulnak. A táplálkozási lehetőségük is drasztikusan csökken, a fű pedig szinte mindenhol kiégett, se sáska, se szöcske nem kerül a csőrökbe. Ha idén átlagot vonunk, akkor 2,6 fióka jut egy fészekre.

A vonulásban is sok fiatal madár pusztul el, harminc-ötven százalékuk elhullik az első évben. A gólyák három-, de inkább négyéves korukban térnek vissza, de az is kétséges, hiszen Afrika különböző területein más és más veszélyek leselkednek rájuk. Kedvtelésből százszámra lövik őket, és van, ahol megeszik ezeket a madarakat. Mi féltjük, óvjuk őket, Afrikában pedig épp az ellenkezője folyik – tette hozzá.