Szekszárd elbúcsúzott a képviselőtől, Pólitól

Sok százan, talán ezernél is többen voltak hétfőn délután az Újvárosi temetőben, hogy emlékezzenek rá, és leróják kegyeletüket. A virágerdő borította ravatalnál a gyászoló család tagjai, előtte a téren, s odébb, a sírok között, a fák alatt a szekszárdiak, képviselőtársai, tanítványai, ismerősök, s az elköltözött, de magukat ma is szekszárdinak valló, a temetésre érkezettek hallgatták a gyászbeszédet.

Dr. Kaszó Gyula református lelkész felidézte Csillagné Szánthó Polixéna, ahogy sokan hívták, Póli kifejező tekintetét, mosolyát, szeretetét, kedves, őszinte beszédét, segítőkészségét, tenniakarását, ragaszkodását az igazsághoz. Szólt a nehéz útról, amelyen a régvolt politika akadályokat görgetett útjába, gátolva, hogy megvalósítsa álmát, de végül szorgalommal, kitartással elérte célját, pedagógus lett.

A szekszárdi közgyűlés napokban elhunyt képviselője apai ágon Erdélyből származik. Már kisiskolás korában kitűnt tehetségével, talpraesettségével. Bár a gimnáziumot kitűnő érettségivel zárta, az akkori politika – a Horthy korszakban katonatiszt volt édesapja – elzárta előle az utat, hogy tanár lehessen. Dolgozott véradó állomáson, felvették az agráregyetemre, s csak évekkel később szerezhetett tanári diplomát. Angolt tanított, s hogy nagyszerűen, arra bizonyíték, hogy több tíz diákja követte őt ezen a pályán.

Férjével és három fiával a nyolcvanas évek végén költözött Szekszárdra. Két évtizeden át állt a katedrán, de közben a város közéletében is egyre aktívabban részt vett, s 2006 óta volt az önkormányzat tagja, ő lett a város legkedveltebb képviselője.

A református lelkész elköszönő szavait követően a koporsót gyalog vitték a sírhoz, ahol Kaszóné Kovács Karola református lelkipásztor és a Gárdonyi Zoltán református kórus búcsúzott Csillagné Szántó Polixénától, az egyházközség korábbi presbiterétől, akinek végső nyughelyét most virágerdő borítja.