Ketten kaptak Pro Urbe Emlékérmet a jeles napon

A városházánál kora délután tartott megemlékezést követően az ünnepség 17 órától a Csengey Dénes Kulturális Központ színháztermében folytatódott. Itt ugyancsak Szabó Péter polgármester szólt a jelenlévőkhöz. Egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy „a 66 éve megtörtént események hozták 1989-ben azt a szabadságot és demokráciát, melyben ma élhetünk. Ezért 1956 lelkisége, szelleme ma is fény és tükör nemzetünknek.” (A polgármester ünnepi beszéde lejjebb görgetve olvasható.)

Ezt követően a város vezetője átadta a Pro Urbe Emlékérmeket. Paks önkormányzatának egyik legrangosabb elismerésében azok részesülnek, kiknek tevékenysége a város életében kiemelkedő jelentőségű. Az idei két kitüntetett Pupp Réka felnőtt Európa-bajnoki bronzérmes, olimpiai 5. helyezett cselgáncsozó és dr. Bodnár Imre, a Paksi Gyógyászati Központ főigazgatója.

Ugyancsak megtartotta díjátadóját a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány. Ezt követően „Kit nemessé emelt a föld porából / Sok ritka szenvedés” – In memoriam dr. Tarisznyás Györgyi címmel ünnepi műsort adtak a Paksi Vak Bottyán Gimnázium 11. évfolyamos diákjai, Hermánné Tóthegyi Judit, Prantner-Zatykó Tünde és Szeriné Hipszki Györgyi felkészítésével.

Az est pohárköszöntővel, pezsgős koccintással, kötetlen beszélgetéssel zárult.

„Hiszem, hogy ma sincs más út, mint szembe fordulni mindazzal, ami idegen az embertől, és a józan tiszta észtől” – fogalmazott Szabó Péter polgármester a Csengey kulturális központban elmondott beszédében, amelyet alább teljes terjedelmében közlünk.   

„Csaló a könnycsepp, hazug a halál. / Látom a lángját egy nagy fényességnek. / A szeretet nagyobb, mint a halál, / A szeretet az élet, élet.”
Sík Sándor szavaival nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján városunk képviselő-testületének tagjait, a városi intézmények és hatóságok megjelent képviselőit, a köznevelési intézmények vezetőit, a jelenlévő díjazottakat és természetesen minden megjelent ünneplőt, és Paks minden polgárát.

A költő gondolatai számomra mélyen megragadják az 1956-os forradalom és szabadságharc lelkületét, a kor félelmekkel teli világát, és azt a szükségszerűen bekövetkező pillanatot, amikor az élet szembefordul a halállal. 

Hiszen az ötvenes évek Magyarországa a hazugság és a félelem lelkületére épült. Évezredes világképet, és közel százéve tartó társadalmi rendet és fejlődést zúztak szét hazugsággal, börtönökkel, erőszakkal, halállal. Szovjet mintára megteremtették a szocialista gazdasági modellt, melyben megszűnt a magántulajdon. Az államosítások, a TSz-be szervezések, a három, majd az ötéves tervgazdasági rendszer a tragikomikus munkaversenyek egy működésképtelen és embertelen hatalom fontos oszlopai lettek. 

És megálmodták a szocialista ember modellt is. Aki hatalmi szóra boldog, egységesen gondolkodik, egyforma ruhákban jár, feltett kézzel lemond szabadságáról és várja a távoli jövőben bekövetkező gazdag jólétet. De 1950-es évek közepére az álomképek már nem takarták a valóságot. A beszolgáltatások, a padlások lesöprése, a jegyrendszer, a gazdasági, szellemi, lelki elszegényedés túlnőtt a megálmodott hazug világon.

És az igazság szembefordult a hazugsággal, a mindennel dacoló elszánt hit a félelemmel és a közömbösséggel, az élet és az élni akarás a halállal. 56 hősei, mártírjai tiszta szeretetből kapaszkodtak össze, hogy legyőzzék a bűnben fogant hatalmat. Egymás, a szabadság, és a haza szeretete fűtötte őket. 1956. október 23-án a magyar nép egy nagy fényesség lángját gyújtotta fel. Mely büszkeséget, szabadságot festett a magyarok arcára, de bevilágította a világot is megmutatva, hogy hittel, összefogással a szív bátorságával mindenre képes az ember.

És ez a fény ma sem hunyt ki, hiszen a 66 éve megtörtént események hozták 1989-ben azt a szabadságot és demokráciát, melyben ma élhetünk. Ezért 1956 lelkisége, szelleme ma is fény és tükör nemzetünknek. Tükör, melybe időről időre bele kell néznünk, hogy lássuk a rosszat, a hibákat, és megszabadulhassunk a bűnöktől, melyek megsebzik közösségünk lelkét.

Ötvenhat ragyogása ma is tiszta fényt gyújt a szemnek, melynél megláthatjuk azt a világos egyértelmű értékrendet, amelyben egy volt a cél, és az akarat. És, amely elvtelenül nem pusztán a hatalom megszerzésére szövetkezett, önmaga hamis szándékát az emberek szolgálatának köntösébe bújtatva. Mert egy népet, országot, közösséget csak egyenes úton és tiszta értékrendben lehet vezetni, úgy ahogy azt számunkra 1956 hősei mindörökre kijelölték.

S mi ma élő magyarok, ha valamikor akkor most igazán értékelhetjük a forradalmárok tiszta, világos értékrendjét, mely a legsötétebb órákban is világított és utat mutatott. Ma újra nagy szükségünk van rájuk. Hiszen néhány év alatt minden összezavarodott körülöttünk. Úgy tűnik mintha a fejlett európai jólét sokak szívét és értelmét összekuszálta volna. Hiszen eltűnőben a nyugati világ identitásképe, kulturális gyökerei, évezredes ember- és világképe. S vele együtt óhatatlanul a rendet felváltja a káosz, a biztonságot a félelem, a békét a háború. És ennek megannyi következménye már velünk él, vagy belátható időn belül velünk lesz. Sajnos újra megjelenik hétköznapjainkban a hiánygazdaság, az infláció, a szükséges és elkerülhetetlen korlátozások ideje. Az az idő, melyben megértjük, hogy semmi sem lesz már úgy, ahogy eddig volt.

Ezért is lehetünk hálásak ma '56 mártírjainak, akik szembe fordultak zsarnoksággal, elnyomással, az embert megnyomorító eszmékkel. Hiszem, hogy ma sincs más út, mint szembe fordulni mindazzal, ami idegen az embertől, és a józan tiszta észtől. Hiszem, hogy ma 1956 forradalmárjai fáklyaként kell beragyogják egész Európa egét, melynek fényénél a kontinens vezetői új víziót találhatnak bajainkból és sebeinkből való kilábaláshoz. És ez a fény ma azt is megmutatja, hogy a háborúval csak egyféleképpen lehet szembe fordulni, ha megkeresik az egyetlen lehetséges utat, vagyis a békét. 

Tisztelt Ünneplők! Kedves Paksiak! 
Országunk felett sosem szűnik meg ragyogni 1956 fénye. A forradalom lelkülete bátorítsa és vezesse nemzetünket. Őrizzük együtt a szabadságot, a törékeny békét, a vérrel szerzett demokráciát. Hiszen 66 évvel az 1956-os forradalom és szabadság harc után, mi egy szabad világban élhetünk. Ahol sosem felejthetjük a forradalom lelkületét, a benne értünk is harcoló ezrek áldozatát. És azt sem, hogy minden jó, amit ma megélhetünk koránt sem természetes. Nemzetünk, városunk, családunk jólétét, biztonságát, szabadságát, fejlődését, gyermekeink, unokáink jövőjét naponta őriznünk kell. 

Kívánom, hogy tegyük mindezt '56 hőseinek szabad, önzetlen a jövőért tenni akaró, tiszta és mindig fiatal lelkével. Isten óvja és éltesse hazánkat, nemzetünket!